Szaltó – Nagy tapsot kaptak a jáki tornászok

Minden év júniusában tartják a tornaünnepélyt, amely lezárja a tanévet, a versenyidőszakot. Ünnep, ahol minden kis és nagy tornász még egyszer a szerekhez lép a nyári vakáció előtt. Szükség van a pihenésre, hiszen nagyon sokat dolgoztak, edzettek, készültek versenyekre, melyeken eredményesen helytálltak Szombathelyen, Budapesten, Veszprémben és Kőröshegyen.

Zsúfolásig megtelt az iskola tornaterme, szülők, rokonok, barátok várták nagy érdeklődéssel a mindig látványos, színvonalas bemutatót. A legkisebbek alapelemeket mutattak be talajon, pörgős zenére, amit rendkívül élveztek. Legtöbbjük számára újdonság volt a népes közönség, akik akkor is lelkesen tapsoltak, amikor egy hátrabukfenc kissé „csáléra" sikeredett. A rutinosabbak felmerészkedtek a gerendára is, és saját összeállítású gyakorlatokkal rukkoltak elő. A szekrényugrásnál már láthatott a közönség nehezebb akrobatikus elemeket is. A bemutató vége felé a légszőnyegen pörögtek a flikkek és a szaltók.

A gyakorlatokat megható ünnepség követte. A nyolcadikos Kovács Rebekától búcsúzott a csapat, aki tanulmányait a premontrei gimnáziumban folytatja. Már csak két vándorserleg várt gazdára, két olyan tornászra, akik a legszorgalmasabbak voltak, legtöbbet fejlődtek. Ők a 6. osztályból Pál Petra Natali és Czene Boglárka, akik egy éven át, a következő bemutatóig büszkélkedhetnek a serleggel.

Végül a harmincöt tornász név szerinti bemutatása következett. A lányok mezőnyében két fiú is szépen állja a sarat, ők a Szabó testvérek, Denisz és Félix.

A közönség mindvégig nagy tapssal hálálta meg a tornászok gyönyörű, sokszor szinte lélegzetelállító gyakorlatait. A taps azonban nemcsak nekik, hanem edzőjüknek, Weidinger Veronikának - Vera néninek - is szólt. Vera életében a torna mindig fontos szerepet töltött be, aktív tornász volt egész kicsi korától a középiskola végéig. Aztán az élet mégis más vizekre terelte, tanító-magyar szakos tanári diplomát szerzett. Hivatásának gyakorlását Jákon kezdte, és most is ott tanít az iskola alsó tagozatán. Szeretett sportjától azonban nem tudott elszakadni, ezért jó néhány évvel ezelőtt szertorna edzői képesítést szerzett, majd beindította az azóta is folyamatosan működő, a gyerekek körében nagy népszerűségnek örvendő torna szakkört. Sokat tett és tesz most is, még szabadidejének egy részét is feláldozva azért, hogy színvonalas tornacsapata legyen a jáki iskolának.

Szöveg és fotó: Kiss Istvánné