Csehimindszent - Visszavárják egymást a csoportok

Tizenöt évvel ezelőtt csupán egy kalandnak indult, hogy a csehimindszenti asszonyok minden tudásukat latba vetve, szívüket, lelküket belegyúrva a tésztába és belesütve a rétesbe, útra keltek és részt vettek a Gergyéné Szakály Georgina ötletéből született, első Vasvári Rétesfesztiválon, ahol azonnal kivívták a zsűri, a versenytársak, a látogatók elismerését. A rendezvény mára már programokban, kiállításokban, ételben-italban gazdag rendezvénnyé nőtte ki magát.

Csehimindszent töretlenül, minden évben káprázatos rétesekkel készült a megmérettetésre, a méltán bezsebelt díjak mellett pedig az évek előrehaladtával egy sereg törzsvevőt, törzskóstolót tudhatott magáénak. Az asszonyok az első években a kulturális körökben máig elismert Pöttyös Csoportról kapták nevüket, Pöttyös Szülők néven mutatták be ínycsiklandó réteskülönlegességeiket. Ma már az "Asszonykórus" tagjai készítik a finomságokat a látogatók örömére és nem utolsósorban a kis közösségük szórakoztatására.

Horváth Barnabásné, Marika néni büszkén mutatja a "Vasvári Rétesfesztivál Örökös Réteskirálynője" címet igazoló oklevelet.

A csehimindszenti csapat szerint a rétesfesztivál nem csupán egy megmérettetés, egy rendezvény, hanem az összekovácsolódott, életszerető, a finom ételt kedvelő, egymást visszaváró csoportok zsongó kaptára. Profi szakácsok, cukrászok, gyermeket nevelő háziasszonyok, nyugdíjasok, kíváncsi, tanulni vágyó fiatalok gyűlnek össze, hogy megkóstoljanak egy-egy rétest, de minden szelet réteshez tartozik aztán egy ismerős, egy barát is. Horváth Barnabásné, Marika néni, aki többedmagával már 15. alkalommal vett részt a fesztiválon, hihetetlen elánnal mesélte, hogy a helyben nyújtott rétestészta nem csupán az asszonyok, hanem a helyi tűzoltók, a polgármesterek érdeme is volt. Csehimindszenti hagyománnyá érett, hogy a faluból elköltözött családok a rétesfesztiválra visszatérnek, karjukon több tepsi csodaszép rétesrúddal, s készítésükben gyermekeik, unokáik büszkén segédkeztek.

Idén nyáron a sors úgy hozta, hogy a rétesfesztivál napja egyúttal a csehimindszentiek egyházi zarándoklatának napja is volt, ezért kis létszámmal ugyan, de eltökélten képviselte faluját a csapat. Azok az asszonyok, akik nem tudtak elmenni, a rendezvény előtti napon éjszakába nyúlóan, szakadatlan sütötték az almás, a túrós, a tökös-mákos, a káposztás, a kolozsvári szalonnás-káposztás, a kapros-túrós, az őszibarackos-aszalt szilvás réteseket, a falu sötétbe burkolózott utcáin már a csendnek is illata volt. A csehimindszenti rétesek, ahogy várható volt az előző évek tapasztalata alapján, elfogytak az utolsó szeletig.

A 15. Vasvári Rétesfesztivál alkalmával, Csehimindszent "színeiben" Joóné, Fukszberger Ani a zsűri értékelése alapján az egyetlen tízpontos tökös-mákos rétest kínálta fel, Horváth Barnabásné, Marika néni pedig elnyerte a "Vasvári Rétesfesztivál Örökös Réteskirálynője" címet, s csak annyit mondott: "Jövőre is ott akarok lenni a csapattal, mielőtt bekövetkezik a trónfosztás".

Gaálné Pápai Viktória