2017.03.20. 21:26
Körömpörkölt - A költészet hatalma
Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára vetette fel 1998-ban, hogy ugyan őt sem kergették az asztal körül amiatt gyerekkorában, hogy nem szavalt egész álló nap verseket a költészet világnapján, ám ez csak azért volt, mert ilyen nap akkor még nem létezett.
Mivel azt minden jóérzésű versszerető beláthatta, hogy ez nem mehet így tovább, kijelöltek a verseknek is egy napot. Miért is ne, ha egyszer a vizes élőhelyeknek, a rejtvényfejtőknek, a meccsnézésnek és a katonai térképészetnek is lehet napja. Így aztán az UNESCO 1999 novemberében úgy döntött, hogy az északi félteke csillagászati tavaszának első napját a költészet világnapjává nyilvánítja.
Mi, magyarok persze csak egy leereszkedő félmosollyal tudjuk nyugtázni, hogy nemzetközi értelemben mindössze 17 éve emlékeznek meg a rímfaragókról és ezzel együtt ismerik el a költészet hatalmát, hiszen nálunk pontosan három hét múlva lesz a magyar költészet napja, amelyet már 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepelünk. Azóta szegény Horger Antal urat minden iskolásnemzedék némán átkozza. Egyben megnyugodva veszi tudomásul, hogy költőnk nem nyelvtant tanult. Most, a magyar költészet napján innen és a költészet világnapján túl álljon itt egy lecke költészetből a világnak, Kukorelly Endre tollából: „Van egy kisöcsim, neve Samu, Oda-vissza van érte anyu, apa is, én is, minden nagynéni, családunk szeretetalapú. Kész. Ez egy versezet, így kell szavalni: vanegyki söcsimne veSamu odavisz szavanér teanyu apai séni smindennagy néni családun xerete talapu. Pont, kész, vége. Meghajlás, pukedli, taps." Ennyit a költészetről nem hivatalosan, ami viszont hivatalos: tavasz van.
