Ami a csövön kifér - Le style, c’est l’homme ...

Azt is mondhatnánk, akkor még nemcsak - nagy - idők voltak, hanem erkölcsök is. Bezzeg a mai fiatalok... idősek, középkorúak. Talán csak az újszülöttet lehet felmenteni napjaink alpári stílusgyakorlata alól, de nem kell idegeskedni, majd elrontjuk a csecsemőt is. Hogy mi e kifakadás? A minap két autóvezető „beszélgetését" hallgattam meg, kéretlenül is. A végén én szégyelltem magam, olyan volt a stílus. Nem hiszem, hogy sok híja lett volna a fegyverrántásnak, legfeljebb ez utóbbi otthon maradt.

Azt sem hiszem, hogy ez kizárólag a sofőrök privilégiuma lenne, az alantas beszéd Magyarországon szinte népbetegség, amelyből nem is nagyon szándékozunk kigyógyulni. Akik kapják, csodálkoznak rajta, hogy lehet ilyen, hogy aztán két perc múlva bátran káromolják akár a legjobb barátot is. Olvasom az egyik közösségi oldalon, milyen stílusban beszélnek hazánk - bármelyik - miniszterelnökéről, az ország valamilyen szintű vezetőjéről. Mégis ezek után hogy várhatja bárki, hogy róla máshogy beszéljenek? Hiszen nap mint nap lealjasodunk verbálisan bárhol, légyen az közintézmény, baráti társaság vagy egyáltalán bármi. Nem vesszük észre, hogy ha mi így teremtünk kapcsolatot, akkor ilyenné válunk? Ráadásul a melegebb éghajlatra szépen is meg lehet kérni...