Tárgyak, emberek

Használati tárgyak, segédeszközök, dísztárgyak. Mindenkinek vannak tárgyai, kinek több, kinek kevesebb. Ismerek olyan embereket, akik utálják a tárgyakat. Ami már nem kell, attól könnyen megszabadulnak, ha költöznek, nem visznek magukkal szinte semmit. A legtöbben olyanok vagyunk, akiknek a tárgyak igenis fontosak, legalábbis egyikük-másikuk. Hallottunk már olyanokról, akik egy-egy holmit szinte megszemélyesítenek. Amikor még nem volt mindennapos a gépjármű, több család az autójának, motorjának nevet adott és szinte élőlényként beszélt róla. Tudok olyanról is, aki a porszívóját vagy valamelyik főzőedényét keresztnéven szólítja. Aztán ki ne találkozott volna még a természetfeletti erővel felruházott tárgyakkal, a kabalákkal?

Szinte mindannyian vittünk az egyetemi felvételire valamilyen szerencsehozót, ha mást nem, egy talizmánt vagy egy plüssállatot. Némelyik diák bizonyos ruhadarab viselésének nagyobb jelentőséget tulajdonít a vizsgán, mint magának a felkészülésnek. De ebben a sorban említhetjük elismert futballkapusunk mackónadrágját is. Esztétikai szempontból is élvezhet egy tárgy különös megbecsülést. A nagypapa faragott fotele, a távol-keleti útról hozott falikárpit központi eleme lehet a nappalinknak. A legtöbbünk számára a személyes kötődés is kedvesebbé tesz egy-egy tárgyat. Mindig értékesebb egy dedikált könyv, vagy egy fényképkeret, amit a kistesó barkácsolt. Aztán végül vannak, akik nem tudnak megálljt parancsolni a tárgyak iránti vonzalmuknak. De ez már egy másik történet...