A dackorszakot túl kell élni - A hiszti már az óvodáskor előtt jelentkezhet

A hiszti az indulatkezelés zavara, állítja Vida Ágnes baba-mama pszichológus. Az első hiszti pedig a dackorszakhoz kapcsolódik. Vekerdy Tamás pszichológus, író is dackorszakról beszél, amelynek megjelenése összefügg az én kimondásával, és amit túl kell élni gyereknek, szülőnek egyaránt. Abban a pillanatban, hogy egy kisgyerek már nem egyes szám harmadik személyben beszél magáról, megjelenik benne a szembefordulás vágya, a dac, az akarás az akarásért. Általában kétéves korától a kicsi egyre függetlenebbé válik, és elkezd azon gondolkodni, hogy mit akar és mit nem szeretne. Ugyanakkor még éretlen, az időnkénti érzelmi hullámait nem tudja megfelelően csillapítani. Próbálgatja, hogy mi mindenre képes, és feszegeti a határokat. A nyelvi készségei még nem elég fejlettek ahhoz, hogy kifejezze magát. Előfordul, hogy nem képes kezelni az indulatait, és amikor dühös lesz, elveszíti az önkontrollt, dühkitörései lehetnek (sírva toporzékol, a földre veti magát, véget nem érően nyafog). Aztán ahogy a gyermek egyre idősebb lesz, lassanként megtanulja, hogyan uralkodjon az érzelmeit, és egyre hatékonyabban tudja kezelni az indulatrohamokat is.

A szakemberek egybehangzó véleménye az, hogy a dackorszak nagyon fontos időszak, amelyben kellenek a szabályok, de hagyni kell, hogy a gyerekek kipróbálják magukat.

KIVÁLTÓ OKOK

A hisztit több minden kiválthatja: legtöbbször úgy tűnik, azért dacol egy két-három éves, mert valamit akar, és azt nem kapja meg. E mögött állhat az, hogy dühös valamilyen külső kiváltó ok miatt, zavarják a saját határai (nem éri el a polcon a játékát, nem tudja levetni a ruháit), a korlátok, amik közé kényszerítik (rácsos ágyban kell aludnia), vagy valamit közölni szeretne, de nem értik meg. A szülőknek azzal is kell számolniuk, hogy a kicsi egyszerűen csak álmos, fáradt, túl sok inger érte, és emiatt veszíti el az önkontrollt.

KEZELÉS

Ha magára haragszik, segítsünk neki. Ha azért dühös, mert valamit nem engedtek meg neki a szülei, feleslegesek a hosszú magyarázatok, az érvelés. Érdemes olyan feltételeket teremteni neki, hogy levezethesse az indulatait úgy, hogy ne tegyen kárt se magában, se másokban. Persze azt sem erősíthetjük benne, hogy helyes a viselkedése. Ha pedig egyszerűen fáradt és/vagy túlpörgött, akkor biztosítani neki a pihenést. A büntetés-jutalmazás, erőszak, fenyítés hozzáállást félretéve az odafordulás segíthet, és az, ha nyugodtak maradunk. A pszichológusok szerint ilyenkor a kisgyerek érzi, hogy a szülei továbbra is a biztonságot képviselik azzal, hogy jelen vannak, meghallgatják, figyelnek rá, szeretik. Ő pedig ki tudja magából hisztizni, sírni a feszültségeit. Arany középutat kell tehát találni. Jó, ha alkuképesek vagyunk, és néha engedünk a saját elképzeléseinkből, hagyjuk, hogy a gyerek döntsön. Azt is a szakemberek állítják, hogy amennyiben egy három-, négy-, ötéves gyerek eleget kap a szüleiből, akkor egy idő után magától együttműködővé válik.

Vida Ágnes például konkrét hisztikezelő módszereket ajánl. Az egyik ilyen a nyugisarok , ami egy csendes zugot, sarkot jelent otthon, kis fotellel, párnával, plüssállatokkal, ahova be lehet menni bánkódni, levezetni a dühöt, kisírni magukat. A másik a maciölelés, ami az érzelmi biztonságra vágyó gyerek megölelését jelenti, kis fülbesuttogással ( most dühös vagy, de anya segít neked ). Lehet, hogy elsőre ki akar szabadulni az ölelésünkből, de általában elég néhány perc, és a hiszti már a múlté. A harmadik javasolt módszere a feszültség levezetésére az indulatelterelés. Azt is meg kell tanítanunk a csemeténknek, mi a helyes viselkedés a tombolás helyett. Párnabokszolás, tapsolás, ugrálás, egy kör futás, ezek használhatnak, ráadásul se magában, se másokban nem tesz kárt a gyerek.