Illés Judit unokázik, diétázik, jógázik, képeket fest, kiállítása nyílik

Férje halála után költözött az Őrségbe, miután eladta a budapesti lakásukat, bőven futotta belőle, hogy Makovecz Imrével terveztessen házat magának, amit aztán a tanítvány, Ekler Károly építész valósított meg. Társ nincs, szomszéd nincs, Judit mégsem érzi magát magányosnak, nem panaszkodik, nem betegeskedik. Tudatosan él, egészségesen tartja magát, hogy ha szükség van rá, el tudjon ugrani Budapestre unokázni.

– A lányom Amerikában él, a fiam Pesten. Ő zongorista, a menyem karvezető. Megesik, hogy mindketten elfoglaltak, és akkor mennem kell a 2, 4, 6 éves unokáimra vigyázni – tudjuk meg.

Szellemi és fizikai frissességének egyik titka a z öt tibeti jóga gyakorlat, amit reggelente tíz percben elvégez. Akkor szokott rá, mikor gerincsérve volt, és meg kellett gyógyítani. Volt idő, hogy átmenetileg nem csinálta, de óriási volt az energetikai különbség a két állapota között, ezért úgy döntött, visszatér a jógához, hiszen megéri a befektetés. A hozzávaló szakkönyv: Peter Kelder: A fiatalság forrása. (A technikát az 1930-as években hozták el Tibetből.)

A másik életminőséget meghatározó dolog az életében az úgynevezett Szivárvány diéta, amelynek keretében hétfélét lehet enni, ebből öt zöldség, egy adag szénhidrát (barna rizs, zabkorpa, maga őrölte köles), egy adag fehérje. A korpát curry-vel, kurkumával, sóval ízesíti, úgy készíti el, mint a tejbegrízt, csak vízzel főzi.

A húsok közül kacsát, libát, csirkét, marhát eszik, disznót egyáltalán nem, halat is lehetne enni, de azt nem szereti. Tejet, kefírt nem fogyaszt, tejszínt, vajat, joghurtot igen.

Hogy megfelelő minőségű és mennyiségű zöldséghez jusson, egy hétszer hét méteres kiskertet művel, amiben van borsó, spenót, répák, cukkini, paradicsom, paprika, padlizsán.

Illés Judit nem az életmódjáról híres (bár az időskori aktivitás megőrzése tekintetében példát lehet venni róla), hanem a festményeiről.

Gyakran betérnek hozzá a turisták – vállalt már Nyitott Porta szerepet is az őrségi fesztivál keretében), hogy megcsodálják tájképeit.

Április 24-én, jövő csütörtökön délután 5 órakor Őriszentpéteren az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságának körtermében, a Siskaszeren nyílik kiállítása.

– Már kétszer volt itt tárlatom, nagy hatású volt, örültek neki. A szépség számomra nagyon fontos, és az is, hogy közvetítsem. A mostani kiállításomnak egyszerűen azt a címet adtam, hogy „Fák az Őrségben”. Ispánkon lakom, benne élek a természetben. A ma embere lépten-nyomon el kell, hogy viselje az együttléttel járó traumákat, a sok baj, sérelem lélekromboló hatású, a természetbe tett kirándulás gyógyít.

A természet csoda, csodája a csend, a nyugalom, a szél suhogása, a madarak csiripelése, a bogarak zümmögése... Naponta sétálok az erdőben, töltődöm mindezzel. Ez engem boldoggá tesz, lelkemből szinte kicsordul az öröm és a hála, hogy itt élhetek. Ilyenkor érzem, hogy a kozmosz itt van körülöttem, érzem, hogy része vagyok a teremtésnek. És ezt a sok jó és szép érzést belefestem a képeimbe. Vannak nem itt lakó barátaim, akik ha rosszkedvűek vagy zaklatottak, leülnek a képeim elé, és megnyugszanak, felderülnek.

– A művész feladata, hogy az eget és a földet összekösse, és lehozza az égiek ajándékát az emberek számára. Szerintem annak nincs értelme, hogy sokkoló képeket tegyünk a falra, ugyanolyan negatív világot teremtsünk, mint amilyen körülvesz minket. Én azt remélem, hogy minden képem egy ablak lehet valamely szoba falán, és rajta a természet gyógyító ereje áthat. Azt szeretném, hogy a megfestett táj úgy hasson a kép nézőjére, hogy a lelkében nyugalom és béke keletkezzen, akárcsak percekre. Ha már nem élhet itt, legyen emlék-érzete erről a természet adta jó érzésről, ha ebbe a „kép-ablakba” betekint.