A pályán nincsenek határok - Kiss Mihály kosarazik, sakkozik és zenél

2015. december 05., 16:32 szerző: Bajdó Bettina
komment
Kiss Mihály élete a kosárlabdázás. Ám emellett zongorázik, sakkversenyekre is jár, s nagyon szereti a matematikát. Nehéz volt pár évvel ezelőtt dönteni, hogy melyiket helyezi előtérbe, de döntését nem bánta meg. Szép sikereket tudhat magáénak a Bolyai iskola tanulójaként a Falco KC Szombathely U-18-as csapatában. Az álma, hogy profi kosaras legyen.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Papp Tibor, a Nyugat-magyarországi Egyetem Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatója elmondta, hogy az intézmény pedagógiai programjában kiemelt helyen szerepel a tehetségek gondozása. Regisztrált tehetségpontként is működnek, így nagy hangsúlyt kap a kutatómunka, az innováció, a versenyekre való készülés és egyetemi kutatóprogramokba való bekapcsolódás. Nemrég nagyszabású laboratóriumfejlesztés volt az iskolában, most már 11 másik intézménnyel közösen zajlik a munka a falak között. Nagy figyelmet fordítanak a tehetséges tanulókra s arra, hogy ők minél jobban ki tudják bontakoztatni tudásukat. Sok tanuló több területen is kiemelkedő teljesítményt nyújt, ilyenkor nehéz eldönteni, hogy melyikre erősítsenek rá. Az iskola tanárai általában leülnek a szülővel és a diákkal közösen, hogy együtt döntsék el, melyik a helyes irány. A végső szót azonban legtöbbször a tanuló mondja ki, így volt ez a most 11. évfolyamos Kiss Mihály, vagy ahogy a társai nevezik, Misi életében is.

- Szombathelyen születtem és már általános iskolába is a Bolyaiba jártam - mondja Misi. - Szerencsém volt, mert negyedik osztály végén bekerülhettem a nyolcosztályos gimnáziumba. Kedvenc tantárgyam a matematika, ebből versenyekre is járok. Emellett a történelmet is nagyon szeretem. Hatévesen kezdtem el zongorázni, s akkor vetődött fel az ötlet otthon, hogy valamit sportolni is kellene. A foci és a kosár között dilemmáztam, végül a kosárlabda mellett tettem le a voksomat. Életem egyik legjobb döntését hoztam, hiszen mára a középpontban a kosárlabda áll. Jelenleg a Falconál az U-18-as csapatban, a kezdő ötben játszom, rettentő nagy élmény és megtiszteltetés. Az U-20-as csapatnak a kiegészítő tagja vagyok, itt három-négy évvel idősebb fiúkkal kosarazok. Nagy kihívás, hogy legyőzzem őket is. Az álmom az, hogy egyszer profi kosaras legyek. Emellett továbbra is zongorázom, heti egyszer járok órára, s van az iskolában egy kis zenekarunk is, a Brainstorm. A próbáink mindig kikapcsolnak, jól szórakozunk a többiekkel.

A fiatal Kiss Mihálynak rettentő sok érme, kupája, emlékplakettje, illetve oklevele van az elmúlt évekből

Misi emellett sakkozik is, korábban sokat versenyzett a harmadik lépcsőfokon, diák-olimpiára is kijutott, ma ez már kicsit háttérbe szorul, vissza is lépett egyet. Viszont számtalan díjjal, oklevéllel büszkélkedhet. A sikereket azonban nem adják ingyen, keményen meg kell dolgozni értük.

- Hetente hét-nyolc edzésem van - folytatja a fiatal fiú. - Ha meccsre készülünk, akkor ennél is több. Én szeretem, mert iskola közben kikapcsol, levezethetem a felesleges energiát, kiadhatom a feszültséget. Nagy élmény volt, amikor tavaly nyáron az U-16-os gárdával kijutottunk Szófiába, az Európa-bajnokságra. Bár nagy eredményt nem értünk el, a 13. helyen végeztünk, mégis sokat tanulhattam a felkészülés és a meccsek alatt. Számomra a kosárlabda egy életforma, nem is tudom, hogy mi lenne nélküle. A pályán nincsenek határok, a győzelem csak rajtunk múlik. Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor teli csarnokban játszhattam s hallottam a sok ember biztatását.

Ahogy mások, úgy Misi is hullámvölgybe kerül néha. Ilyenkor leül a zongora mellé s kijátssza magából a rossz gondolatokat. Ez átsegíti a nehézségeken. Na meg persze a sikerélmények is viszik tovább az úton. Nincs sok szabadideje, de a barátokra, a barátnőjére mindig szakít időt. Konkrét elképzelései vannak a jövőre nézve: pszichológus és sportpszichológus szeretne lenni, emellett NB I-es játékos is. Tanulmányait Budapesten, az ELTE-n szeretné folytatni, addig ott kosarazna. Ám egy biztos, ha itthon lesz helye a kosárcsapatban, akkor a szíve hazahúzza majd.

Misiék otthon összeszámolták, hogy eddig 86 érmet, 12 kupát, 4 emlékplakettet kapott és számtalan oklevél büszke tulajdonosa. Ám a szobában akad még hely...

Bajdó Bettina

2015. december 05., 16:32 szerző: Bajdó Bettina

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...