A villára tűzött természetes antibiotikum

Hazánkban nem őshonos növény. Dél-Amerikából a spanyolok által került be Európába a 17. században. Peruban, Ecuadorban, az Andok-hegység lejtőin vadon él. Fagyérzékeny, de amúgy igénytelen növény. Sőt, trágyázott talajban inkább csak leveleket hoz, de nem virágzik. Pedig ennek az egynyári, kúszószárú növénynek csodaszép, a sárgától a vörösig, a szimplától a teltig sokféle formájú és színváltozatú virágai lehetnek. Ha napsütötte helyre vetjük és gyakran öntözzük, akkor júniustól a fagyokig virágzik, és kúszó szárán folyamatosan hozza a kerek, lédús levélkéket. A biokertészek permetléhez, illetve talajárnyékolónak ültetik. Kedvelik a levéltetvek, ezért érdemes, olyan növények mellé vetni, amelyeket előszeretettel támadnak meg a levéltetvek. Ezt nevezik csalogató társításnak, amikor a féltett növényünk mellé kerti sarkantyúkát ültetünk levéltetű csalogatóként.

Miért került említésre a „túlélés növényi" sorozatunkban ez a növény? Mert erős hatású, ehető gyógynövény.

A kerti sarkantyúka nemcsak szép, de gyógyít és egyben ehető is. Fotó: Gyenes Csilla

Németországban, 2013-ban az „Év gyógynövényének" is választották. Sokoldalú a hatása: természetes antibiotikumként baktériumok, vírusok, gombák szaporodását gátolja, serkenti a vérkeringést, légúti- és emésztő szervrendszeri, húgyúti gyulladások gyógynövénye. Hajhullás, korpásodás ellen is kiváló hatású. Őshazájában az indiánok teáját vagy a friss növényt sebek fertőtlenítésére és a sebgyógyulás elősegítésére alkalmazták. A növény zsenge levelei, virága és magja benzin-izotiocianátot tartalmaz, amely egy illékony mustárolaj. Ez a szúrós, furcsa illat az ép növényen nem érződik, de ha a növényi szövet megsérül, mert összerágjuk, vagy feldaraboljuk a növényt, akkor rövid időre ugyan, de erősen érezhetővé válik ez a szag. Teaként, tinktúraként, de a legjobb, ha nyers formában használjuk.

Adjuk virágait, zsenge leveleit felaprítva salátákhoz, pástétomokhoz, sajtokhoz! Íze egy kicsi csípős, a kerti zsázsára, a ruccolára emlékeztető. Sütve, főzve elveszti az aromáját.

Készítsünk tinktúrát belőle úgy, hogy kipréselt levét oldjuk fel erős pálinkában! Egy milliliter nedvhez, kilenc milliliter alkoholt keverjünk! Tároljuk a hűtőszekrényben, sötét üvegben. Baktériumos fertőzés esetén, naponta háromszor tíz cseppet tegyünk egy pohárnyi vízhez, és igyuk meg! Más módszer, ha a feldarabolt növényt, magot áztatjuk több hétig az alkoholban. Az alkalmazásának egyik legnagyobb előnye, hogy hosszú távon is szedhető és alkalmazásának nincs ellenjavallata.