Aprócska csodák - Horváth Nikoletta jegyzete

Mivel az eget rengető történésekre fókuszálunk, a közelünkben lévő dolgokat már csak homályosan érzékeljük, pedig valójában napi szinten csodás pillanatok zsongnak minket körbe. A kérdés már csak az, hogy csak nézünk, vagy látunk is?

A múlt hét elején úgy gondoltam,  hogy felkerekedek Lilivel néhány hivatalos ügyet elintézni. Van, ami nem várhat, így ónos eső ide, csúszkálás oda, megindultunk. Döbbenetes volt érzékelnem Lili ellenállását, folyton haza akart fordítani, ami persze egy percig sem volt meglepő, hiszen az út rettenetesen csúszott. A teendők azonban nem várhattak, így mentünk tovább. Csoszogtam, elefántjárással libasorban haladtam Lili után, aki annyira lassan vezetett, hogy szinte helyben topogtunk. A következő villanásban a lábaim elindultak az úttest irányába. Tehetetlenül csúsztam mind közelebb és közelebb a száguldozó autókhoz. Lili kétségbeesetten próbált visszahúzni, s bár nem vagyok díjbirkózó, kicsiny testének esélye sem volt. Mit tegyek? Pörgettem az agyamban az eshetőségeket, és egy hirtelen mozdulattal megpróbáltam fordulatot venni. Sikertelennek bizonyult a próbálkozás. Egy centiméterre álltam meg a kocsik orrától, a zebra elején. Remegő lábakkal figyeltem a forgalmat, s nyugtattam Lilit, titkon pedig magamat. Percekig képtelen voltam megmozdulni, annyira csúszott a lábam alatt a talaj. Végül nagy szenvedések árán arrébb kúsztam néhány millimétert, és remegő tagokkal elmosolyodtam. Csoda! A „mi történhetett volna” forgatókönyve gyorsan íródni kezdett, szörnyűbbnél szörnyűbb képekkel, de az élet egy tollvonással, egy csodányi suhintással áthúzta a koromfekete eshetőségeket.

A korizás után sikeresen elintéztem a hivatalos ügyeimet, és hálát adva, további piruettezés nélkül értem haza, a biztonságot adó otthonomba. Lili hatalmasat sóhajtott, amikor a kapun beléptünk, látszott rajta, hogy végre megnyugodott.

Aprócska dolog, igaz? Mondhatni mindennapos. Mégis az én szememben valódi csodaként ragyogott a tény, hogy nem ütött el egy jármű sem, hogy Lili összes pórusával védelmezett, és hogy végül egy rándulás nélkül hazaértünk, együtt, épségben. Ha elgondolkodunk a napjainkon, rádöbbenhetünk arra, hogy bizony megannyi csodalámpás világítja be életünk sokszor elsötétített színpadát. Azt az elhomályosodott szemüveget meg ki kell dobni a kukába, mert nem a nagy dolgok hordoznak elementáris erőt, hanem az apró, ám napi szinten jelenlévő csodák!