Babaszoba: belépés apáknak is!

2016. február 25., 15:08 szerző: Tóth Kata
komment
Szombathely - A hagyományos nemi szerepekről alkotott felfogás még tartja magát - anya törli a port és a gyerekek orrát, apa reggeltől estig pénzt keres -, de feltűntek, és egyre aktívabbak azok az apák, akik korábban és erősebben akarnak kötődni gyermekeikhez, mint az előző férfigenerációk. Gyakorló „kispapák” is vallanak.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Modern társadalomban élünk, tőlünk északabbra - és részben nyugatabbra is - rég utat tört magának a svéd vagy ahhoz értékeiben közelítő családmodell. A klasszikus férfi-női szerepek - amik nyilvánvalóvá tették, hogy melyik nem felel a gyerekek gondozásáért, az otthon melegéért, és melyik a család megélhetéséért - fellazultak, eltolódtak. A svéd állam a munkaerőpiacon aktív nőket nagyjából négy évtizede bőkezűen támogatja a gyermeknevelésben. (Csak egy példa: gyermekgondozási támogatást 480 napig folyósítanak. Az állam és a munkaadó a fizetés 80 százalékát biztosítja a szülés után több mint egy évig. Ha a szülők egyenlő arányban veszik igénybe a támogatást, nemek közötti egyenlőségi bónuszra is jogosultak.) A gyermekszületés utáni otthonlétet kötelezően megosztják a szülők között, és a nemek közötti egyenlőséget hangsúlyozzák. Ezzel a magyartól még sokszor idegen szemlélettel el tudták érni a gyermekvállalási kedv növekedését. Egyben az apáknak egy új generációja jelent meg, akik számára teljesen természetes, hogy ők is otthon maradnak a gyermekükkel több hónapra.

Közvéleménykutatások eredményei szerint a magyar társadalom is egyre nyitottabb a családi teendők megosztására. A patriarchális felfogás helyét lassan átveszi egy olyan együttműködés, ami a nemek közti egyenlőségre alapoz.

Tény, hogy nőtt az apák részvétele a gyereknevelésben, több időt töltenek a gyerekekkel, de a statisztikai adatok, az anyukák egymás közti játszótéri beszélgetései és a baba-mama (már az elnevezés is!) klubok nemek szerinti részvételi aránya még(is) egészen másról vallanak.

A svéd apukák arról számolnak be, hogy erős, szoros kötelék alakult ki köztük és gyermekeik között az otthon töltött időben, hogy nemcsak az édesanyjukkal, hanem velük is ugyanolyan biztonságban érzik magukat a kicsik, és nem csupán munka utáni játékra futja az idejükből, hanem mindennapos, minden közös tevékenységre kiterjedő együttlétre az apróságokkal.

De mit tehet és tesz egy magyar apa? Hogyan találhatja meg a helyét, szerepét, feladatait egy kisbaba körül, ha a szándék megvan benne, hogy lelkileg közel kerüljön a gyermekéhez, hogy már csecsemőkorától sok időt töltsön vele?

Annyi lehetősége jellemzően nincs, mint svéd kortársainak, ám, ha elég elszánt (és nem kényelmesedik bele a régi szemléletbe), komoly részt vállalhat az anya mellett a gyermek testi, érzelmi nevelésében és persze a házimunkában.

Érdemes az apáknak a kezdetektől jelen lenni, akár a párjuk kifejezett kérésére, akár belső indíttatásból, tenni akarásból. A kezdetek pedig már az első észlelhető magzatmozgásoktól a születésig tartó időszakot jelentik. Már a várandósság alatt lehet „játszani” a babákkal az anya pocakján keresztül, beszélni, énekelni, zenélni nekik. Az anyák általában szívesen fogadják, ha a nagyobb orvosi vizsgálatokra, vagy a gyermekfelszerelés-vásárlásra életük párja is velük tart, ha együtt tervezgetnek.

Maguk dönthetnek arról, hogy közös élménnyé teszik-e a szülést, hogy az apa is benn tartózkodik-e a szülőszobában. Sokan ez utóbbi mellett teszik le a voksukat, és arról számolnak be, hogy felemelő, nem túlzás - euforikus élményben volt részük.

A szülőség ideálisan közös „projektté” alakul a baba világrajövetele után is. Ezzel a feladatok és a nehézségek is természetesebbek lesznek.

A csecsemők az első hónapokban sokszor szoptatás közben alszanak el. Ha mégsem, akkor előfordul, hogy az apákra hárul az altatás feladata. Ilyenkor sokszor erős a kísértés, hogy visszaadják a babát az anyának, mert alkalmatlannak, ügyetlennek érzik magukat, pedig a kicsik szívesen szunyókálnak apjuk mellkasán, hisz a meleg bőr (fontos a bőrkontaktus), a szívverés hangja és a ritmusos légzés álomba ringatja őket. Mellesleg, a szoptató anyát és a kisbabát is tudja támogatni az apa apróságokkal: kényelmessé teszi számára a körülményeket, párnát, vizet hoz, büfiztet, és érezteti a párjával: bízik benne. A pelenkázásban, a babusgatásban, az együttjátszásban, a bohóckodásban, a későbbi hozzátáplálásban, etetésben való aktív részvétel újabb és újabb szálakkal köti az apát a gyermekéhez, és a családtagokat egymáshoz. Ugyanígy a baba szertartásszerű közös fürdetése, az öltöztetés, a babamasszázs, a körömvágás, az orrszívás és egyéb mindennapos teendők a baba körül. És kit nem hat meg a babakocsit toló, a mellkasán vagy a hátán kendőben, hordozóban kisbabát cipelő apa látványa? Ha adott az anya bizalma, nyílt kommunikációja, támogatása, az édesapák egyre magabiztosabbak lesznek szülőként, elhiszik, hogy (jó) hatással vannak a babára.

Két édesapa is szívesen megosztotta tapasztalatait.

Solymos Dávid - kis túlzással - a harmincadik születésnapjára kapta ajándékba a most kétéves Petit. A baráti körükben fehér hollónak számítottak gyerekesként, volt is benne apró félsz, vajon hogy áll majd helyt apaként. A kisfiú születése utáni hónapokról így vall: „Én voltam a legboldogabb - és azóta is az vagyok. Csak akkor tudja meg az ember igazán, milyen apának lenni, amikor a saját gyermekét tartja a kezében. ”

A pár hónapos Peti azt is nagyon élvezte, amikor édesapja pelenkázta (Fotó: Tóth Kata)

Majd hozzáteszi: „Különösebben nem tartottam attól, hogy nem tudok majd mit kezdeni a helyzettel, a kisbabánkkal. Eleinte a fürdetést és a mérlegelést csináltam én. A tápszerkészítés is az én feladatom volt, amiért nem rajongtam, de szerencsére az anyatejjel megoldódott a dolog. ”

A pelenkázás se volt ellenére, bár a szagokat előfordult, hogy nehezen viselte. Elismeri, hogy a párja teszi tisztába Petit a legtöbbször, és azt is, hogy a fiuk körüli teendők oroszlánrészét az anya végzi, de ő is gyakorlott minden gyerek körüli feladatban. A legjobban a Petivel való bohóckodást, játékot, mesélést élvezi, ezekre bármikor kapható. A nyár elején pedig - ha kijött volna a gyakorlatból - újra lesz módja fürdővizet hőmérőzni és naponta súlygyarapodást mérni. És kipróbálni magát lányos apaként is, hiszen új taggal bővül a család, Petinek testvére születik.

Olgyai Lóránt - két keresztfiának cseperedését végigasszisztálva - már lélekben felkészültnek érezte magát az apaságra, amikor megtudta, hogy kisbabájuk lesz. Azt azért bevallja, hogy bár sokat beszélgettek és tervezgettek a feleségével a leendő életükről, utólag visszagondolva fogalmuk se volt, mivel jár a gyerekvállalás és az élet egy kisdeddel. A kezdetektől érdekelte minden, ami a várandóssággal, a magzati léttel, majd a baba körüli fizikai-lelki teendőkkel kapcsolatos. Johanna tavaly májusban császármetszéssel jött a világra, így a műtét utáni első órákat ő töltötte vele, az ő mellkasán pihent a kislány, így várták anyát. Ez az élmény magabiztosságot adott neki a későbbiekre nézve. Az első otthoni közös fürdetés már nem ment simán, kisebb pánikba estek - ma már nevetnek, ha erre emlékeznek.

Johanna hordozókendőbe kötve nézelődik édesapja mellkasán (Fotó: Tóth Kata)

Lóránt határozottan kiáll amellett, hogy nincsenek anyai vagy apai kötelességek, csak feladatok, amiket meg kell csinálni. Az altatást emeli ki: - Bár többnyire, ha felriad - egy éjjel többször is -, az anyukáját akarja Johanna, de azonnal ugrom, ha felsír, és nagyon büszke vagyok, amikor sikerül rövid időn belül újra álomba ringatnom.

Amiről el sem tudta képzelni, hogy valaha kipróbálja, az a hordozás. - Johanna nyugtalan újszülött volt, és az otthon töltött első hetek alatt rendesen kimerültünk abban, hogy megnyugtassuk őt. A feleségem kérte, hogy kísérjem el egy hordozási tanácsadásra - bízva a hordozás jótékony hatásában -, ezt szívesen megtettem. Gyógytornászként is kíváncsi voltam, hogy kell ezt elképzelni, de voltak előítéleteim. Ez csak addig tartott, amíg fel nem kötötték rám a kislányt. Onnantól mindenhová úgy akartam menni. Úgy kirándultunk, volt hogy otthon is rajtam lógott. Jóízűeket aludt, és szimbiózisban voltunk. Ez a mai napig megmaradt.

Van még miben fejlődnie az apukának: - Mókásan tud elsülni, amikor Betti megkér, hogy tetőtől talpig én öltöztessem fel a kicsit. Akkor semmi nem passzol semmihez, de nekem úgy szép. Fogalmam sincs, mikor kell harisnya, kis body vagy nagy pulcsi. Adom, amit találok, és a lányom még sosem panaszkodott.

A közelmúltban említette a párjának, mennyire szívesen cserélne vele. Imád otthon lenni a kicsivel, és nem csak a jó pillanatokban. - Nagyon nagy öröm, amikor hazaérve a munkából a kislányom megpillant, és teli vigyorral mászik hozzám, kapaszkodik fel. Minden szabad percemet a családommal töltöm. Nem kényszerből, vagy mert úgy illik. A nehézségek ellenére hatalmas boldogság, hogy Johanna van nekünk. Igazi ajándék. És nem süthet mindig a napocska.

Gáti István
Apu nyakában

Apu nyakából
Látszik a kerület.
Nem kell a távcső,
Se csodaszemüveg.
Ezeregy kalandot
Ígér a távol.
Törpe az újságos
Apu nyakából.
Apu nyakán egy
Kalózos tetkó van.
Kényelmes ülés,
Jobb, mint a metróban.
Száz méter magasban
Lebeg a lábam.
Pilóta lehetek
Apu nyakában.
Apu, ha letesz,
Egészen szokatlan.
Nagy lesz a járda.
Itt állok alattam.
Szalad egy komondor.
Nem vagyok gyáva.
De azért mégis...
Vegyen a nyakába!

 

Az anyaságról több mint száz éve világszerte megemlékezünk, Magyarországon minden évben május első vasárnapján. Jut még egy várva várt nap a hónap utolsó vasárnapjára is, a gyermeknap. És bár kevesebben tartják számon, de június harmadik vasárnapja is jeles nap, ekkor ünnepeljük az apákat, az apaságot, a szülői szerepet. A tengerentúlon jóval nagyobb csinnadrattával, mint itthon, de a hazai köztudatba is bekerült ez a nap. Az egyház az apák napját március 19-én, Szent József napján tartja. És bár a legtöbb országban világi ünnepként tartják számon, így akár a jövő hónapban is megülhetjük azt. Sőt, kétszer is megtarthatjuk.

Tóth Kata

2016. február 25., 15:08 szerző: Tóth Kata

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...