Életmód

2015.11.02. 16:11

Bolero ősszel – színei teljében az évszak fotósaink csodálatos képein

Ki tudja, milyenek voltak a novemberek akkoriban, amikor III. Gergely pápa úgy döntött (741-ben), hogy november elseje legyen az üdvözülteké, november 2-a pedig a tisztítótűzben várakozó lelkeké.

Ölbei Lívia

Hogy volt-e köze az őszhöz, az elmúláshoz annak, hogy pont november kezdetével esnek egybe az emlékezés napjai.

Meglehet, a természet nagy körforgását követő pogány  mitológia itt (megint)  egy pillanatra a kereszténységgel találkozik. Összenéznek. Így vagy úgy, régen volt ennyire szép az ősz, mint éppen most, régen voltak ilyen fájdalmasak a fények, régen tűnt ilyen áttetsző és  törékeny kéknek, mégis végtelenül titokzatosnak az ég, mint most, október utolsó és november első napjain. Ilyenkor az ember vágyni kezd – valahová. Ilyenkor az ember elszomorodik, ilyenkor a nagy nyugalomba belevegyül valami megnevezhetetlen, valami más. Egyedül vagyunk, és nem vagyunk egyedül mégsem.

Kié az árnyék az avarszőnyegen? Ilyenkor indulni kell. Sodródni, hagyni, hogy vigyen a hullám. Vagy lépkedni lágyan, Weöres Sándor és a Bolero tapintható ritmusára. Így, szépen, csöndben:  „Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, / a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át / a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, / olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép, / végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad / és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain, / tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy, / hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán / ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk, / ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk / mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán, / ahányan végre így együtt vagyunk ( ).” Aztán megint, elölről.

Címkék#képek#ősz

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!