Életmód

2016.02.22. 17:29

Diéta, a magyar múzsa

A diéta gyerekkoromban egyet jelentett a betegséggel és a főttkrumpli-falással. Ma viszont, aki menő akar lenni, az diétázik. Nem, nem csak a negyvennapos böjt alatt. Mindig.

Budai Dávid

Van, aki a szerencsétlen gyümölcsök nedvein él, mások a káposztalevest eszik hetekig. Van, aki csak fehérjét, mások pedig csak azt hajlandóak enni, amit a kromanyoni ősember evett. Aki komolyan veszi magát, az pedig divétázik, vagyis az éppen divatos diétát követi.

Én a diétát nem állhatom, nem művelem, nem is hiszek benne. Ennek pedig egyszerű oka van: gyenge vagyok. Máskülönben viszont Virág elvtárssal is egyetértek abban, hogy nem kell folyton zabálni, de igaz az is, hogy a napot egy nagy bögre forró kacsazsírral indítom. Nálam a kenyér öt centi alatt nem szelet, és a húsleveshez éppúgy megszomjazom egy karéjra, mint a toroskáposztához. Kapcsolatomat a reformétkezéshez sokan rossz szemmel nézik, és nem hisznek abban, hogy jó ötlet fokhagymával a nyelvem alatt elaludni.

Sokan úgy megrökönyödnek az étellel folytatott veszedelmes viszonyomon, mint amikor rájönnek a parizer és a tehén tőgye közti összefüggésre. Pedig szerintem az ételre ellenfélként célszerű tekinteni, amit meg kell puhítani, szét kell őrölni, meg kell emészteni, le kell nyelni, el kell pusztítani. Csakhogy a méltó ellenfelet tisztelni kell. És ugyan ki merné méltóbb ellenfélnek nevezni a szójatejből készült brokkolikrémlevest - hogy ne menjünk messzire - a körömpörköltnél.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!