Dönteni tudni kell!

Ezért aztán elhatározta, hogy bizony kamatoztatja tudását, ha kérik, ha nem. Leginkább nem kérik, ezért aztán Jancsi bácsi újabban engem boldogít a társadalomkritikáival. Most például, amikor meghallotta, hogy Észak-Koreában már nemcsak az egyenfrizura kötelező, de a farmer meg a piercing is tilos, kijelentette, hogy a koreaiaknál nem is ezek az igazi gondok. Szerinte ez a farmeres dolog figyelemelterelés a lényegről, leginkább arról, hogy kevés az enni- meg az innivaló. Jancsi bácsi pedig okos ember volt a maga idejében, csak hát az ő ideje már igencsak lejárt, meg szerencséje sem nagyon volt az öregnek soha. Az a típus volt, aki ha kukoricát lopott, a csősznek akarta eladni.

Nem is vették komolyan a nagyok soha, pedig a tőle telhető módon haladt a korral is, és olyan kijelentéseket tett, mint hogy a drón az egy repülő drót és hasonlók. Jancsi bácsinak tehát humora sincsen egy csepp se, de egynéhány dologban tényleg meg tudja mondani a tuti frankót. Példának okáért a minap kijelentette, hogy egyetlen kártya kellene mindenkinek a világon, amelyen mindenkinek minden adata rajta lenne, sőt még az is, hogy jó ember-e az illető vagy sem. A gazembereknek mindjárt más színű kártyát nyomtatnának, így már fizetéskor lehetne látni, hogy kivel van dolgunk, mert persze fizetni is lehetne a kártyával. Sőt, alkalmasint ajtókat nyitna ki. Jancsi bácsi szerint ha legyártatnák a kártyákat, a világ gondjai egy csapásra megoldódnának. Ki döntené el, hogy ki milyen kártyát kap? - kérdeztem. - Lehet azt tudni, édes fiam, a rossz emberek mindjárt olyan kártyát kérnének, amiből nem derül ki, hogy rosszak, a jó emberek, meg nem kérnének egyáltalán. Így aki kérne, az mindjárt gazembereset kapna, aki pedig nem, az meg jóembereset. - Na de, Jancsi bácsi, miért olyan biztos benne, hogy a rosszak mind kérnének, a jók meg egyáltalán nem? - Biztos nem vagyok benne fiam, de valahogyan csak el kell dönteni.