Fontos az átláthatóság

Ez mondjuk nem olyan nagy ügy, legalábbis addig nem, amíg nem nézünk a lábunk alá, mivel általában száz méter magas szakadékok felett szeretik az üveget használni. Múlt hétvégén a világ leghosszabb és legmagasabban fekvő üvegpadlós függőhídjának volt a töréstesztje, ami alatt viszont nemhogy száz, hanem háromszáz méter van, és 430 méter hosszan korzózhatunk rajta. Már aki mer, ugyanis sokaknak a gondolattól is elmegy az esze, hogy rálépjen egy olyan hídra, amin átlát. Ráadásul nem is alaptalan a félelem, mivel volt rá alkalom, hogy valaki alatt berepedt az üvegből készült padló. Igaz, nem sérült meg senki, de hogy ki lehetett bírni röhögés nélkül, az biztos. A most átadott hídnál úgy demonstrálták a biztonságot, hogy egy hatalmas kalapáccsal elkezdték püfölni az üveget, és ráhajtottak egy autóval is, mintha ez egyenértékű lenne nyolcszáz emberrel. Ennyit bír ugyanis a híd. Állítólag, mert ezt azért még nem próbálták. Amit meg is értek. Amit viszont nem, hogy egy szép emlékű fizikaóráról nekem az dereng, hogy az üveg folyik. Na, nem túl gyorsan, de azért mégiscsak folyik, és szerintem a korrekt az lenne, ha erről egy táblát ki is biggyesztenének a híd elé, csak a tisztánlátás végett.