Itt és most - Akadály vagy ajándék?

Valóban: mint oly sok gyermek, én sem éreztem magam biztonságban a koromfeketeségben. Ha akár csak egy gyertya vagy annak aprócska, szikrázó lángja megtörte az árny uralmát, minden rendben volt. Mi lenne – kérdezte tőlem némileg vigasztalóan mama – ha mindig fényesen ragyogna a nap, soha nem lenne éjszaka, sötétség, feketeség? Dundi arcomon hatalmas mosoly kerekedett, és örömmel mondtam: sosem félnék, mert nem lenne sötétség! Biztos? – faggatott tovább nyugodtan a bölcs asszony, és szavai igazát soha nem felejtem el: ha folyton ragyogna a nap, ha mindig, minden pillanatban a fény uralkodna, akkor sohasem lenne éjszaka, sötét vagy feketeség. De vajon akkor tudnánk-e értékelni a világosságot? Tudnánk-e örülni a felkelő napnak, a fény születő csodájának, a gyertya aprócska lángjának? Ha nem lenne sötétség, vajon tudnánk, mi az a fény?

Igaz, évtizedek teltek el a fenti tanítás óta, mégis a mondatok igaza még ma is szíven szúr. Ahogy ezen gondolkodom, egyszerre önkéntelenül elmosolyodom, hiszen a világosság-sötétség párosán keresztül láttatni lehet egész életünket, kicsit másként. A dalai láma azt mondta, hogy az akadályokért hálásnak kellene lennünk, hiszen általuk fejlődhetünk, alakulhatunk, és ami a legfontosabb: általuk van viszonyítási alapunk. Ha világunk rózsaszín vattacukor felhőkön úszkáló csillámpónik gyülekezete lenne, vajon tudnánk értékelni azt, amink van? Nem hiszem, bár tény, hogy számomra sem a fent vázolt Barbie-világkép az ideális, de természetesen direkt sarkítottam. Ha nem történik velünk rossz, akkor fogalmunk sincs arról, hogy mi a jó. Az akadályaink ilyen értelemben sokkal inkább ajándékok, amelyek segítenek értékelni mindazt, ami körülvesz minket.

Az ellentétpárok felfoghatóak egy kicsit másként is. Nem tudom, a kedves olvasó hogy látja majd, melyik megfogalmazás a pontosabb, de az én lelkemhez a következő „párosítások" állnak közelebb: világosság és sötétség helyett fény és a fény hiánya. Jó és rossz helyett szeretet és a szeretet hiánya. Azaz a negatív pólus önmagában sohasem létezik, csak arra az oldalra kevesebb jutott a fényből, a szeretetből... Ami azt jelenti, hogy a mérleg nyelve bármikor egyensúlyba hozható. Soha nincsen későn. A legjobb alkalom a változásra és a változtatásra: itt és most.