Jóság márpedig létezik - Horváth Nikoletta jegyzete

Embertársaink futnak, rohannak életük mókuskerekében, és a rácsokon túlra nem látnak, bár nem is néznek. A hétvégén mindezen kijelentéseket sikerült húsz perc alatt megcáfolni, hála egy defektes keréknek.Vasárnap barátaimmal úgy terveztük, hogy a szél ellenére teszünk egy nagy kört, természetesen bringával. Bükre szerettünk volna eltekerni.

Lelkesedésünk és az útitervünk maximálisan támogatták az ötletünket, ám a tandem hátsó kereke úgy döntött, meglékeli ezt az akciót, ugyanis teljesen leeresztett. Némileg tanácstalanul álltunk a siralmasan lapos „hátsó” mellett. Kedves barátnőmnek hála egy mini pumpa segítségével némi életet leheltünk az egykor szebb napokat látott gumiba, és a közeli benzinkútig el tudtunk gurulni - levegő reményében. Meglepetésünkre éppen azon a kúton nem állt rendelkezésre sem kompresszor, sem levegő, így tanácstalanul vakargattuk a fejünket - miközben a gumi egyre határozottabban lapult.

Egy fiatalember nem messze tőlünk éppen a csomagtartójában kutatott, amikor tandemem sofőrjének kérésére készségesen a rendelkezésünkre bocsátott egy csavarhúzót. A technikai részletekkel nem untatnám az olvasókat, a lényeg, hogy a fiúk megpróbálták megeszkábálni a leeresztett lufira emlékeztető biciklivéget. Az érintett úriember pumpát is próbált nekünk szerezni, de kísérlete kudarcba fulladt.

Nem sokkal később a töltőállomásra begurult egy másik autós, akit szintén letámadtunk kérésünkkel. A pumpa-probléma hallatán rögtön felajánlotta, hogy hoz nekünk, amint lemosta a kocsiját, hiszen nem lakik messze. Nagyon megörültünk, és lám, alig telt el negyedóra, a jóindulatú fiú már bőszen segédkezett a gumi életre keltésében

Végül ki kellett mennünk az egyik áruházba, hiszen minden próbálkozás, szerelés és rábeszélés ellenére a kerék egyre laposabb lett. A szakértői kezek nyomása alatt aztán kiderült, hogy elfáradt a belső anyaga - így a gyors cserét követően már pattanhattunk is nyeregbe, hogy a nem kis szélben Salköveskútig repesszünk - majd onnan haza.

A túra lerövidült, de a kiszolgáltatott helyzet jól példázta, hogy vannak még rendes, segítőkész, jóságos emberek, akiket szinte kérni sem kell, nyújtják a „kezüket”, felajánlott segítségükért hálát, köszönetet nem várva. Hiszem, hogy az élet más területein is mindig akadnak ilyen tettre, jóra, ugrásra kész emberek!