Lili és vicsorgó kutya esete - Horváth Nikoletta jegyzete

A tér vasárnap délután lüktetett az élettől. Emberek százai korzóztak a boltok között. A hőséget könnyen viselték egy-egy hűsítő ital társaságában. Lili pontos precízséggel vezetett, követte Édesanyám sziluetjét. A következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy hű segítőm megtorpan, majd hirtelen hátra ugrik. Minimális nyüszítést is hallottam, s minden porcikámmal éreztem Lill bizonytalanságát. Aztán felfedeztem a baj okozóját. Egy idegen kutya morgott, vicsorgott pár centire tőlem. Kiáltottam, remélve, hogy a gazdája észreveszi a helyzetet, s próbáltam hátrálni. Lilit kötötték a szabályok, hámban nem csinálhatott semmit, én pedig legfeljebb vakon tapogatva fogvizsgálatot végezhettem volna a morcos ebnél – feláldozva néhány ujjamat. Az ijesztő perc tovaszaladt, s a gazda mindenféle elnézés, bocsánat nélkül faképnél hagyott minket. A lábaim remegtek, Lili pedig rémülten tekintgetett a támadó irányába. Édesanyám igaz előttünk járt, megfordulva látta az esetet, s próbálta fülön csípni a felelősségteljes kutyatartót. Kiderült ugyanis, hogy a gazdák fénye egy nagytestű, csupa izom csahost egy vékonyka pár méteres flexin futtatott, biciklivel. Abszolút nem nézte kihez megy oda, és mit csinál. Így talán nem meglepő, hogy ugyanez a négylábú egy szökőkutat átugorva pár órával később ismét kiszemelte Lilit, úgy, hogy a gazdája ebből semmit sem fogott fel. Nem tudom ki a vak...

A legbosszantóbb a történtekben nem a félelem, az ijedtség, a kiszolgáltatottság, hanem az a tény, hogy néhány hasonlóan okos gazda miatt rengetegen általánosítanak, kiterjesztve előítélet cunamijukat az egész kutyás társadalomra. Elegendő egy-kettő hanyag, aki nem szedi össze az ürüléket, akinek neveletlen a kedvence, akinek egy plüss kutya is felelőtlen ajándék lenne, s máris globális következtetések születnek. S míg ezekhez a sztereotípiákhoz elég két láb, és négy tappancs, addig a pozitív, elismerő véleményekhez tucatnyi társam példamutató magatartása is kevés.