Megéri lekvárt főzni? - Gyakorlott sárvári háziasszonnyal számoltuk ki az árakat

Különleges kísérletre vállalkozott Horváth Gézáné Márti. A sárvári háziasszony életében először készített ringlólekvárt - sikerrel. A kedvünkért vette elő a befőzéshez használt edényeit, eszközeit, hogy megmutassa, mennyire nem ördöngösség ez a bonyolultnak (és drágának) tűnő konyhai művelet.

Fotó: Bakos Ágnes

Nemrég málna- és ribizlilekvár készült a sárvári konyhában, így nem kellett kifőzni a lábost, amit csak és kizárólag az eltett gyümölcsökhöz használ Horváth Gézáné. Azt mondta, így tanulta: mindenfajta ételnek megvan a maga eszköze, nem keverjük össze és kész.

Az biztos, hogy a lekvárkészítéshez használt mixernek, merőkanálnak és kifejezetten a befőttes üvegek szájára illeszthető tölcsérnek sok dolga van ilyenkor. A család kamrájában sorban állnak a lekvárok, befőttek és persze a savanyúságok.

A ringló új, úgy adódott, hogy lekvárfőzésre kértük Mártit, és az egyik sárvári üzletben a szilva néven árult olasz gyümölcs volt a legpuhább - bevásárolt belőle két kilót. Apróra vágta alapos mosás után, aztán a rengeteg gyümölcshús ment a mixerbe. Utána mérés, majd a lábasba cukrostul. Márti dzsemfixet használ: meggyorsítja és megkönnyíti a munkát - ezért is ajánlja minden fiatal háziasszonynak.

Öt perc főzés után kész is, tiszta üvegekbe kell tölteni, türelmesen hagyni kihűlni, aztán mehet a kamrapolcra. Aztán számoltunk: a cukor, a gyümölcs, és a dzsemfix összesen majdnem 3 ezer forintba került. Lett belőle négy félliteres üvegnyi lekvárunk.

Drágább, mintha megvennénk készen a boltban, de Márti érvei szerint látjuk, mi kerül bele. A bodza- és az áfonyalekvár pedig szinte gyógyszer, azok azért is megérik az árukat! És persze nem mellékesen: a sárvári „rapid ringló” nagyon finomra sikerült.