Nem csak karácsonykor

Kezd beindulni a karácsonyi gépezet: szalagra kerül a szeretet, az adás-kapás színes léggömbjei, a díszek, a csillámos ajándékok. Miközben a boltokban, vásárokban pusztán „szeretetből" gázoljuk le egymást, hogy egy-egy portékát mi kaparinthassunk meg előbb - persze ajándéknak szánva...

Jó, beismerem, a fenti kép egy kicsit túlzó, és kellően ironikus. Tudom, hogy nem mindenki ilyen, sőt hiszem azt is, hogy a szeretet igenis létezik, él közöttünk. De az biztos, hogy nem csak karácsonykor kell észbe kapnunk, rácsodálkoznunk egymásra, és örömet okoznunk. Talán bele sem gondolunk abba, hány apró, hétköznapinak tűnő dologgal tudunk óriási boldogságot szerezni embertársainknak. Számtalan példát tudnék sorolni vica-verza, amikor kaptam, csak úgy ismerőstől, ismeretlentől, és amikor adtam, viszonzást nem várva. Hiszen az az igazi, önzetlen cselekedet, amely nem vár sem hálát, sem köszönetet. Amikor négy évvel ezelőtt megemlítettem egy kedves barátnőmnek, hogy nem lesz karácsonyfánk, mert nincs, aki befaragja a tartóba, ő másnap reggel beállított egy csodálatos fával. És teszi ezt azóta is minden éven, pusztán azért, mert szeret minket. Amikor a kórházban feküdtem, és kétségbe voltam esve, egy kéz simította szótlanul végig a fejemet. A mai napig emlékszem arra az érintésre, és a benne hordozott üzenetre: nem vagy egyedül, nyugodj meg, minden rendben lesz... A fehér falak fogságában szobatársam az első hónapot varázslatossá tette kedvességével és a kettőnk között megszülető barátsággal. A minap együtt vásároltunk egy boltban. Annyira aranyosak, segítőkészek voltak az eladók, hogy átsétáltunk a szomszédba, és néhány rétessel tértünk vissza, köszönetképpen. A megdöbbenést leolvastuk az arcukról, és még a nagy köszöngetések előtt elsurrantunk.

A példákat estig lehetne sorolni. Az adás semmivel össze nem téveszthető, semmivel nem helyettesíthető földöntúli boldogsága jó, ha a szívünkben él, és nem csak karácsonykor. Önzetlenül adni - valódi, szívet csiszoló, lelket tökéletesítő csoda. A szívből jövő adás gyönyöre az, hogy mindegy, hogy a másik megköszöni-e, a lényeg az öröm, ami csillog a szemében - és ami visszatükröződik ránk is.