Olyan érzés, mintha repülnél

Az AcroJam lényegében akrobatikus jóga: a pózokat egymás hegyén-hátán mutatják be a résztvevők. Néhány alkalom elég az ügyesebbeknek, hogy „szálljanak” vele. Az alsó, tartó ember a talpára vesz, és már repülsz is, persze képletesen értve. De az érzés tényleg olyan, mintha szállnál: egy ponton van alátámasztva a test medencénél, a karok és a lábak a levegőben - „csak” meg kell találni az egyensúlyi helyzetet.

fotók: Tóth Tímea

Jakab Gábor négy éve gyakorolja az akrojógát. Kétórás foglalkozásokat tart, amelynek csaknem fele bemelegítés, erősítés, nyújtás, aztán jönnek a látványos pózok.

- A rendszeres gyakorlás felébreszti a testtudatot és a szellemi tudatosságot, épül körülötted az univerzum - mondja Gábor. - Itt páros dolgokról van szó, ami az életben sokaknak nem megy, mert félnek, mert bizalmatlanok. Ha elhiszed, hogy képes vagy rá, akkor képes leszel rá. Az akrojóga először is megtanít arra, hogy küzdd le a félelmet, és megtanít bízni a másikban. Ő is bízik benned, ő is leküzdi a félelmét. Úgy is mondhatjuk, hogy az akrojóga egy bizalomépítő játék, ami hosszú távon tudatosan leépíti a félelmet is. A félelmet a másik embertől, a leeséstől. Az esés a barátunk - ezt szoktuk mondani. Meg lehet tanulni, hogy kell esni, ezzel nevelhető a félelem. A páros gyakorlatok során akár szavak nélkül gyakoroljuk az intenzív kommunikációt, az egymásra figyelést. Milyen, amikor csak mi ketten vagyunk, és csak a másikra figyelek. Itt nem lehet jobbra-balra nézegetni, mert rám esik a partnerem. Az egyensúlyba hozást, az egyensúlyban levést tanuljuk gondolati szinten is. A határait mindenki maga fedezi fel.

Az akrojóga mozdulatsorokból épül fel, Gábor a mozdulatokat tanítja. Ismered például a „lefelé néző kutya pózt”? - kérdezi. Lássuk. Ha alul van három tartóember „lefelé néző kutya” pózban, rájuk állhat még két ember ugyanígy a csípőjükre és a hátsójukra támaszkodva, az övükére pedig még egy „repülő” ember. Már kész is a látványos piramis, amitől odáig vagyunk a cirkuszban, itt meg most láthatjuk, hogy aki harmadszor vagy negyedszer jött edzésre, ő is milyen szépen, precízen benne áll a konstrukcióban. Ez lényegében statikai kérdés, a súlyt maga a „lefelé néző kutya” póz osztja el a támasztott pontból a végtagokba: a bázisemberek nem izomból, hanem „csontból” tartanak, így sokkal nagyobb terhet elbírnak, mint - ők vagy akár a nézők - gondolták volna.

Nem nehéz, csak kitartás kell, és hinni abban, hogy menni fog. Egyébként minden nehéz. Nehéz együtt élni egy másik emberrel, nehéz és fárasztó keresni a boldogságot, vagy éppen a pénzt. Kezdd azzal, hogy hidd el, hogy ezt te is tudod, hogy te is megtalálod! Mindent meg kell próbálni. Utána meg eldöntöd, hogy ez neked jó-e, megéri-e.

A Csótó partján összejövő társaság főleg jókedvű, és nem mellesleg elszánt és kitartó. A pozíciók gyakorlói között van elméleti matematikus, programozó, Aikido mester, rúdtáncos, színésznő. Mihácsi Veronika célja, hogy hajlékonyabb legyen, fejlessze az izmait, lazítson, nyújtson. A barátnője hívta, aki valósággal röpködött egy hétig, amikor megismerkedett ezzel a műfajjal.

- Nagyon jó sport - mondja. - Fontos a figyelem, az összhang, az egymásra hangolódás.

Nagy Béla egy bejegyzést talált a közösségi oldalon, mikor már egy éve kereste, hol lehetne egy ilyen csoportot találni. Egy zalaegerszegi salsa tánctáborban látott valakit akrojógázni, nagyon megtetszett neki, és a közelmúltban nagyon megörült, hogy Szombathelyen is van. A tizenegyedik alkalommal jött el most. Ő pilóta is, nemcsak „talpon repül” itt az összejövetelek során. Így fogalmaz: „Ez egy felszabadító, vidám társas egyensúlyozás”.