2017.04.30. 10:55
Pihe-puha segítség - Liza nélkül nehezebb lenne a kommunikáció
Rum – A szombathelyi székhelyű, Négylábúak az Emberért Közhasznú Alapítvány (NEKA) missziójának egyik fontos színtere a Rum Kastély EGYMI, ahol a kutyás terápiával középsúlyos és enyhe fokban fogyatékos gyermekek fejlesztését segítik. A jelenlegi hatodik évfolyamban jártunk utána, hogy hogyan, itt ugyanis már az első iskolaévtől kezdve rendszeresen találkoznak a tanulók terápiás kutyussal.
Reggel kilenckor a gyerekek a nagy kastélyépület melletti, Mocorgónak elnevezett foglalkoztató helyiségnél gyülekeznek. Többen már a bejáratnál üdvözlik a fonott kosarával a fogai között érkező Lizát és terápiás kutyavezetőjét, Anita nénit. Aztán cipőcsere, felkötik a világoskék NEKA nyakkendőt, és megkezdődik a kutyás foglalkozások fegyelmezett sora.
A látszólag gondtalan nyüzsgés, játék mögött ugyanis fontos tananyag húzódik meg. Üdvözlés, éneklés, majd a kutya felszereléseit vizsgálják meg a nebulók. Farkincás fogócska következik, majd összegzés: hány szalagot tudott összegyűjteni a fogó.
Hova rejtsük a jutalomfalatot? Milkovics Éva, Sághyné Gerencsér Andrea, Schrőterné Vári Anita, Liza, Simon Máté, Babos Orsolya gyógypedagógus, Horváth Albert
A bevásárlós játék során ki-ki listával indul a műanyag pékárukkal, gyümölcsökkel teli kosárhoz és vissza. A kosarat Liza kutya viszi – akinek pedig túl nehéz az áruk összeválogatása, az csak elvezeti a kutyát a célpontig, és vissza. Akadálypálya a következő feladat, a Liza által megtett útvonalat kell követnie a vállalkozónak. Majd egy társasjáték zárja a sort: matricákkal ellátott poharak alá rejtik a Lizának szánt jutalomfalatokat.
Vásárlás. Schrőterné Vári Anita, Milkovics Éva
Amikor vége a foglalkozásnak és a végtelen türelmű labrador lepihen, a felnőttekkel beszélgetünk a látottak hátteréről. Saághyné Gerencsér Andrea gyógypedagógus, a gyerekek osztályfőnöke szerencsésnek érzi magát, amiért - diákkori kapcsolatuk révén - már a szervezet létrejöttekor találkozott Schrőterné Vári Anitával, a NEKA vezetőjével. Bár az intézményi alapellátás költségeibe nem tartozik bele az állatasszisztált terápia, az Új Európa Alapítvány támogatásával több csoportban is elindulhatott a fejlesztő munka.
Pais Tünde vásárolni indul Lizával
- A kutyás terápia nagyon sokat segít a gyerekek önállóságának fejlesztésében – magyarázza az osztályfőnök. - A Lizán található speciális hámon gyakorolhatták a cipőkötést, a gombolást, a tépőzár használatát, a kutya öltöztetésén keresztül ismerték meg a saját testrészeiket. A fogócska, a boltos játék a tanórai ismereteket, a számolást, a több-kevesebb fogalmát aktiválja. A matricákkal mindig az adott tananyag ismereteihez tudunk igazodni. Van olyan kisgyerek, aki nem tud beszélni, csak nonverbális kommunikációra képes. Vele a kutyával megtanult egyszerű kézjeleket, mint az üdvözlés, vagy a „kérek”, „hozzám!” már a mindennapi életben is használjuk.
Pais Tünde Lizát öltözteti
- A kutyával kapcsolatos dolgok könnyebben bevésődnek – veszi át a szót Anita, a terápiás kutyavezető. - A speciálisan képzett négylábú ebben az esetben egy gyógypedagógiai eszköz. Jelenléte egyrészt motiváló hatású, másrészt a közreműködésével, cselekvésbe ágyazottan megszerzett ismeretek jobban rögzülnek. Volt olyan gyermek, aki nem tudott járni. Lizával lépegetett párat, s ahol ő nem tudott tovább menni, ott a kutya is megállt. Idővel ezt a helyzetet ösztönzőnek érezte arra, hogy további lépéseket tegyen meg – a kutya kedvéért.
- Egy bentlakásos intézetben, mint amilyen a rumi, különösen szoros kötődés alakul ki a kutyával – magyarázza Andrea. Az osztályban is kitették a falra Liza képét, a következő foglalkozásig lehet hivatkozni a vele tanultakra. Az érkezése előtti napon pedig már izgatottan várják. A legtöbb sérült gyermek alapvetően fél az állatoktól. A terápia hozadéka az is, hogy akik megismerték Lizát, szinte mindenhol otthon is elfogadják már a kutya jelenlétét.
Zimits Márk, Sághyné Gerencsér Andrea, Horváth Albert
A Vas megyeiek tizenhárom éve járatlan úton indultak el. Itt tartották a témában az első országos konferenciát, részt vesznek a képzésben, módszertani DVD-t adtak közre. A kutyás terápiának nálunk még mindig alig van irodalma. Az alkalmazható feladatokat, az eszközöket mind ki kell kitalálni, kikísérletezni. A gyerekre és a kutyára is odafigyelő, kreatív munkára természetesen nem minden gyógypedagógus személyisége alkalmas. Schrőterné Vári Anita szerint sikereik annak is köszönhetők, hogy mindegyik terápiás csoportban együttműködő pedagógussal tudnak dolgozni.