Életmód

2015.11.24. 10:29

Szegény kutya, milyen bánatos” - Horváth Nikoletta jegyzete

Van két mondat, amely ingerként hat rám, s nyugodt, alapban türelmes természetem átvált sárkány üzemmódba, ha meghallom őket: a fejem bevörösödik, a vérnyomásom rögtön normálisabb lesz, és még az sem lehetetlen, hogy a fülemen keresztül füst szivárog a levegőbe. „Szegény kutya! Milyen bánatos!”

Horváth Nikoletta

A labrador-retriever nem bánatos, sőt bizton állíthatom, hogy az egyik legvidámabb fajta a világon. Nincs napszak, hogy Lili ne dobolna boldogan a parketton, ha itthon csak hozzáérek. A boltokban propeller farkával rendszeresen rendezgeti a kínálatot, s az igazán szerencsések nem kevés szőrrel járó dörgölőzés „áldozatai" lehetnek néhány kedves szó hatására. A szemei. Na igen, a két írisz már egészen más tészta. Bánatosnak tűnhetnek, de valójában a bölcsesség, az érzelmek, a tapasztalat tükrei. A csillogása elárul mindent: a szeretetet, a féltést, a felelősséget. Mégis a legtöbben szomorúnak definiálják ezt a csóvabajnokot. Tény, hogy az éhező etióp tekintete verhetetlen. Azokat jutalmazza meg ezzel az egyedi pofival, akik éppen esznek, enni fognak, vagy esély mutatkozik arra, hogy étel közelébe kerüljenek. A remény pedig utoljára veszik el, a labradorgyomor pedig folyton „üres". (Reggeli, vacsora ellenére is.) „Szegény kutya!"

– Talán ez a kijelentés még jobban elkeserít. Miért is az? Igen, nincs pénztárcája, zsebpénzt sem kap, tehát ilyen értelemben stimmel. Persze tudom, hogy a járókelők nem erre gondolnak. A munkája az, ami a legtöbb ember szerint sajnálatra méltó. Hiszen a nap bizonyos részében nem lehet „egyszerű" kutya, fegyelmezetten, felelősségteljesen kell viselkednie, visszafogni az ösztöneit. Ez mind igaz, de fontos, hogy az érem másik oldalát is nézzük meg: egész nap együtt lehet azzal, aki a világon a legfontosabb neki, a gazdájával. Sokat lehet a szabadban, levegőn, mentálisan kihívások elé van állítva, ami ilyen intelligens fajta esetén alapfeltétel... Lilivel csak nagyon rövid időre szoktunk megválni egymástól. Vagy a dialízis, vagy az edzés az, ami miatt nem lehet velem, de egyébként éjjel-nappal egy falkát alkotunk.

Jó a kérdés, hogy miért is veszem fel az ilyen jellegű kijelentéseket? Amíg csak egyszer, kétszer, háromszor hallom, addig képes vagyok őszintén mosolyogni. De a hatszázhuszonharmadiknál már nem őszinte a görbület a számon, mert én csak egy dologgal tudom Lilinek meghálálni azt, hogy odaadta nekem az életét, azzal, ha boldognak látom...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!