Szülés után lehangoltan - A gyermekágyi szomorúság időszaka

Depresszióról beszélünk, ha állandósul a hangulati instabilitás. A gyermekágyi pszichózis a legsúlyosabb pszichiátriai szövődmény, ezerből egy nőt érint, és a valósággal való kapcsolat elvesztését jelenti. Magyarországon 2015 első tíz hónapjában csaknem 77 ezer gyermek született, 0,5 százalékkal több, mint az előző év azonos időszakában; 2014-ben pedig összesen 91 ezer 500 - több, mint az azt megelőző öt évben bármikor. Vita tárgya, hogy sikerült-e lényegi elmozdulást elérni a születések számának növelésében, mindenesetre országos szinten nő a gyermekvállalási kedv.

A statisztikák terhességről, élve születésről szólnak, a nő, az anya - jó esetben egy társsal, családdal - várandósságról vagy áldott állapotról beszél, miután kiderül, hogy új életet hordoz a szíve alatt. Az elkövetkező kilenc hónap az izgatott, boldog várakozásé, általában akkor is, ha az anya, bár örül terhessége hírének, mégis nehezen dolgozza fel a változást, azt, hogy új élet él és fejlődik benne, és ennek egész élete alárendelődik. Közvetlenül a gyermek világrajövetele után szinte törvényszerű, hogy az anyák nemcsak túláradó boldogságot, hanem negatív érzelmeket is megélnek: 50-70 százalékuk átesik a gyermekágyi lehangoltságon - a baby blues-on -, sokan depressziósak lesznek, és nagyon kis számban ugyan, de a szülést követő pszichózis is jelentkezik. A jelenség teljesen természetes, cseppet se szégyellnivaló. Arra is figyelmeztetnek: az anyák maguk el kell, hogy fogadják adott esetben a lehangoltságot, a feszültséget, a félelem vagy csalódottság érzését.

Türelmesnek kell lenniük magukkal, a helyzettel kapcsolatban, és segítséget kell, hogy kérjenek - elsőként a családjuktól, de akár védőnőtől, pszichológustól is, ha a hangulati nyomottság állandósul. A terhesgondozást a szülész-nőgyógyász szakorvos és a védőnő együtt végzi. A terhesség alatt figyelemmel kísérik a várandós anya és a magzat egészségi állapotát, és fokozatosan felkészítenek az anyaságra. Ez utóbbira - járjon bár végig a kismama prevenciós jelleggel egy komplett szülésfelkészítő tanfolyamot, hangolódjon rá a szülés utáni mindennapokra azzal, hogy olvas a témáról, tapasztalt szülőket faggat - maradéktalanul felkészülni lehetetlen. Minden szülésélmény, csecsemő, szülői attitűd, családi körülmény más és más. A nők várandósságuk kilenc hónapjában és a szüléskor óriási hormonváltozáson mennek keresztül. Az első napok eufóriája után a nemalvásból adódóan állandó fáradtság uralkodik el a szülőkön. Ráadásul a családoknak - főleg az első gyermek érkezésekor, amikor az addig önálló, független nő anyává, a férfi apává válik - újjá kell szerveződniük. Anyának, apának, babának, a szűkebb és a tágabb családnak is bele kell szoknia az új helyzetbe, új napirendet kell, hogy kialakítsanak. Hónapokba telik, míg a szülők - az apák is, akiknek ugyancsak új, élménydús, fáradt, kialvatlan ez az időszak - magabiztossá, határozottá váljanak az új helyzetben.

MI SEGÍTHET ÁTVÉSZELNI EZT AZ IDŐSZAKOT?

1. Valljuk be magunknak az érzést - a sírós, nyűgös állapotot, a hangulatváltozásokat -, és beszéljünk róla legalább a párunkkal - már ezzel csökken a belső feszültség. Ha állandósul - hónapok múlva is jellemző - a lehangoltság, az örömtelenség, az értéktelenség-érzés - kérjünk tanácsot a védőnőtől, forduljunk orvoshoz.

2. Érdemes tudatosan legyűrni lelkiismeretfurdalás-érzésünket, ha az első napokban nem érezzük a mély lelki közelséget a csecsemővel. Minden új emberi kapcsolat kialakulásához idő kell, ez se kivétel. A lelki kötődés csak mélyül a szoros testi kontaktussal.

3. Nézzük el magunknak az apró mulasztásokat, kezeljük kellő humorral az adódó szituációkat.

4. Ha nem jön magától, nyíltan, egyértelműen kérni kell a család, a barátok támogatását, türelmét, tapintatát, bátorítását - vállalva a konfliktusokat is. Fizikai és lelki támogatást is nyújthatnak, ami az első hetekben, hónapokban roppant fontos, míg a testünk is gyógyul, regenerálódik.

5. Jó hallani a családtól, barátoktól a mondatot: „Jól csinálod!"

6. Fogyasszunk rendszeresen jó minőségű ételeket, ezek kellenek a tejtermelés beindulásához és a szoptatáshoz. Egy időre felejtsük el a fogyókúrákat, az önsanyargatást!

7. Egy-két hónap elteltével tudatosan tervezzünk olyan (akár csak egyórányi) időt az életünkbe, a hetünkbe, ami csak a miénk. Lehet ez kímélő testmozgás, baráti körben töltött idő, valamilyen felnőtt tevékenység.

8. Igyekezzünk ráhangolódni arra, hogy a gyermek ajándék, akiért nem feláldozzuk vagy feladjuk magunkat, hanem akinek magunkból adunk át, és akitől tanulhatunk. Ő ugyanezt teszi, ő is átadja magát nekünk. Lelassít minket, majd később aktivitásával felrázhat. Szemlélődést tanít, és azt, hogy lehet a részletekre figyelni. Általa újra visszacsöppenünk gyermekkorunkba.

A kulcsszavak a türelem és az idő. Ezek szükségesek ahhoz, hogy a szülést követően gyógyuljon a test, az anya fokozatosan ráhangolódhasson a gyermekére, hogy a női szerepből utat találjon az anyai szerepbe, és közben nő is maradjon. Ahhoz is, hogy a nőkben élő „tökéletes anya"- kép és a külsőségeknek való megfelelés kényszere mozduljon a realitás felé. A gyermekvállalás az élet természetes része. Örömmel, tényleges igényeit szem előtt tartva érdemes kísérni a kicsi kibontakozását. Ez pedig lelkileg, mentálisan erős anyáknak, apáknak sikerül leginkább, érdemes erre törekedni.