Terka-sztorik - Más bőrébe bújunk

Előbb-utóbb a csemete beállít a hírrel: jelmezbál lesz az iskolában/óvodában! Egy valamire való szülő lelkesen fogadja a hírt, miközben az agya kétségbeesetten kattogni kezd. Minek öltözzön a gyerek, ami nem az, ami tavaly volt, és ami nem hasonlít a többiek jelmezére? A jól szituált és fantáziaszegény szülő útja valamelyik boltba vezet, ahol szerencsés esetben megtalálja az aktuális mesefilmek valamelyik sztárjának öltözékét, és ezzel le is tudta a problémát. Mások a kölcsönző sajátos illatvilágú vállfái között keresgélnek, ám ezt szinte reménytelen olyankor elkezdeni, amikor a jobb álöltözékek még szabadok. Marad a családi kupaktanács a régi harisnyák, dobozok, színes kartonok, festékek és krepp-papírok kupaca fölött. A tipikus forgatókönyv szerint a jelmezverseny előtti este. A két legnagyobb probléma az lehet, ha a gyereknek van határozott elképzelése, hogy minek szeretne beöltözni, illetve, ha nincs. Ha tudjuk befolyásolni a döntést, tereljük az érdeklődést az emberfigurák felé, mivel ezekhez az esetek többségében jó az illető saját füle, míg az állatfülek kialakítása és rögzítése komoly kihívás. Bánjunk óvatosan az „egyszerű jelmezek" címszó alatt fellelhető tippekkel - könnyen lehet, hogy az ötletadó nem számolt az időfaktorral. Ám higgyék el, egy nagy nehezen, házilag fabrikált maszkara viselése sokkal nagyobb élmény lesz, mint egy készen kapotté! Ahogy pedig múlnak az évek, jó ötlet lehet a jelmezsharing. Ha néhány többgyermekes család összefog, egymás között csereberélhetik, variálhatják, újrahasznosíthatják a máshol sikert aratott kellékeket.