Életmód

2017.03.21. 19:56

Vakvagány - Abrakadabra helyett köszönöm

Létezik világunkban egy csodálatos varázsige, amelyet méltatlanul keveset használunk. Egy olyan kifejezés, amivel beindíthatjuk életünk bőségmágiáját.

Horváth Nikoletta

Ez az a tőke, ami múlhatatlan, amit nem forintban, hanem örökkévalóban mérnek. A fizetőeszköze a boldogság. És hogy mi ez a hókuszpókusz?

Köszönöm. Ez az a szó, aminek hála megváltoztathatjuk az életünket. Tudom, hogy ez így, első olvasatra túlságosan könnyűnek, egyúttal megfoghatatlannak tűnik. Nem kívánom, hogy mindenki - csak az én kedvemért - higgye el, amit írok. Inkább azt kérem az olvasóktól, hogy adjanak egy esélyt ennek a varázslatnak. Mondjuk három napig próbálják követni a hála útját, s ha abban a 72 órában semmi változást nem tapasztalnak, akkor mea culpa, ők lesznek a kivételek, akik mégiscsak erősítik a szabályt. A hála fantasztikus, ám nagyon elhanyagolt érzés. Azt gondoljuk, hogy a kitörő öröm megnyilvánulása csak hatalmas horderejű dolgokra irányulhat. Miért is foglalkozzunk mi azokkal az apróságokkal, amelyeket a nagy rohanásban amúgy is alig veszünk észre? Úgy hiszem, hogy a körülményeinken legtöbbször nem tudunk változtatni, de a hozzáállásunkon igen. A hitel hitel marad akkor is, ha zokogva rogyunk a bankautomatára, meg akkor is, ha hálát adunk az égnek azért, hogy újabb napot tölthetünk el a Föld bolygón.

Utóbbi esetében lelkünkben táncot járnak a boldogság tündérei, fényt, örömöt hintve mindenfelé. Na, ez a nem mindegy. Sokan mondják, hogy ebbe az euforikus állapotba nehéz belekerülni, és ha sikerül is, akkor csak rövid ideig tart.... A „köszönöm" módszerével vég nélkül elérhetővé válik az a boldogságtudat, ami képes mindent átalakítani, akár még a körülményeinket is. Hogy miért adhatunk hálát? Kezdem. Korán reggel csörög a vekker. A „francba, már megint fel kell kelni" helyett mennyivel jobban hangzik az, hogy „köszönöm, hogy egy újabb napra ébredhetek". Oké. Ugorjunk egy kicsit az időben: az ablakot kitárva, ahogy beáramlik a friss, tavaszias levegő, miért ne gondolhatnánk azt, hogy „köszönöm a madarak csicsergését, a szellő hűsítő csipkelődését, és a napfelkelte aranyos árnyait"? Mondjuk. De egy egyszerű, mindenféle irodalmi túlkapástól mentes „kösz" is megteszi. Sokaknak ez a szóra sem érdemes kategória. Tudom, ők még elhiszik, hogy az élet a rohanásról, a kapkodásról, és a vég nélküli tiprásról szól. Ám hiszem, hogy rajtam kívül még rengetegen érzik, hogy a nagybetűs lét ennél jóval több, s ez a nagyság az apró dolgokban keresendő.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!