Életmód

2016.05.17. 16:43

Válaszokat keresek - Horváth Nikoletta jegyzete

Hogyan dolgozható fel a veszteség, a gyász, a fájdalom? Az elmúlt hetekben többen kérdezték ezt tőlem, összetört szívvel, szilánkokká morzsolódott lélekkel.

Horváth Nikoletta

S vajon erre mit felelhetek, mi „okosat" mondhatok? A mindig vidám Nikinek biztosan van erre is megoldása... Pedig nincs. Nem mehetek el szó nélkül az elmúlt hetek váratlan tragédiái mellett. De amint beszédre nyitnám, ajkaimat elcsendesedem. Hiszen vannak helyzetek, amikor egyszerűen lehetetlen nyugtató, fájdalmat enyhítő szavakba, tettekbe zsúfolni az érzéseket. Korán megtanultam mit jelent elveszteni valakit, akit szeretek. Nagymamám, Édesapám, a Nagyszüleim, és a sor még nem teljes. Mégis, minden csapás újra, és újra letarolt, szinte elpusztított. Sokan jöttek azzal, hogy az idő majd begyógyítja a sebeket. Én pedig azt tapasztaltam, hogy valahogy ezek a hegek sohasem akarnak eltűnni, felszívódni. Hiába pergett le a homokórán több évtized, még most is könny szökik a szemembe, hogyha az elhunyt szeretteimre gondolok. Aztán ott van az „ami nem öl meg, az megerősít" elmélet. Köszönöm - gondoltam a veszteségek súlya alatt: inkább halnék meg. Persze az ember feláll, megy tovább, de lelkének darabjait iszonyatos küzdelmek árán tudja csak összerakni. S az illesztéseknek, forradásoknak örök nyoma marad. Kitörölhetetlenül. Túlélünk, mert erre vagyunk kódolva. Hamar megértjük, hogy az élet annyira rövid, hogy szinte fel sem fogjuk, és elrepül. Bármikor vége szakadhat. Nem kell ahhoz sem halálos betegnek, sem idősnek lenni. A biztos az, ami elmúlt, és az, ami épp van. Minden más a homályba vész.

A szeretet miatt vagyunk képesek annyira szenvedni, ha csapás ér minket, de épp a szeretet az az erőforrás, amel, míg irányulhat bárkire a környezetünkben, el nem fogyó energiával lát el minket! Két aprócska, vigaszmorzsa miatt hirdetem rendületlenül, hogy élni érdemes: Az egyik, hogy igazán csak akkor veszítünk el bárkit, ha a szívünkre a felejtés köde borul. Így lehetséges, hogy sok köztünk ténykedő embertársunk már nem létezik a számunkra, s hogy mindazok, akik elhunytak, bennünk folytatják tovább megkezdett útjukat.

A másik meggyőződésem, hogy amikor utunk utolsó kihívását is letudjuk, akkor újra találkozunk, s mindent ott folytatunk, ahol talán abba sem hagytuk...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!