Támad a Kék Bálna? - Veszélyben vannak a gyerekek?

A hírek szerint nem kevesebbről van szó, mint hogy a közösségi oldalak legsötétebb bugyraiban született titkos csoportokban próbálják behálózni a sérülékeny tiniket, akiket aztán arra próbálnak rávenni, hogy öljék meg magukat. Az Oroszországból indult, öngyilkosságra buzdító játéknak eddig állítólag 130 halálos áldozata van, de már két magyar debreceni diák halálát is a Kék Bálna rovására írják.

A játék lényege, hogy miután a tini bekerül a zárt csoportba, feladatokat kap. Szám szerint ötvenet. Ezenkívül kap egy "mentort" is, aki a világhálón keresztül szó szerint a halálba vezeti: kipuhatolja leendő áldozata gyengéit, és egyre durvább tettekre sarkallja őt.

Ezek között van ártalmatlannak tűnő is, mint amilyen az éjszakai felkelés, de vannak öncsonkításra, vagy sérülés okozására buzdító feladatok is, mint amikor például egy bálnát kell karcolni a bőrbe. Azért éppen bálnát, mert tudvalevő, hogy ezek az állatok időnként a partra úszva "öngyilkosságot" követnek el. Végül mikor a mentor elérkezettnek látja az időt, arra szólítja fel a gyereket, hogy ölje meg magát, ha pedig hezitál, akkor megfenyegeti, hogy ellenkező esetben a családján állnak bosszút. Oroszországban állítólag már le is tartoztatták a 21 éves Filipp Bugyejkint, aki a vádak szerint jó pár gyermeket hajszolt a halálba.

NINCS BIZONYÍTÉK A KÉK BÁLNÁRA

Arra persze egyelőre nincsenek válaszok, hogy akár az említett orosz fiatalember, akár mások miért tennének ilyet, mi értelme van ennek az egésznek, sőt az sem világos, hogy mind-ebből mi igaz. Ahogyan az várható volt, időközben jó páran a - gyakran ellenőrizetlen - hírek nyomába eredtek, és most egyenesen azt állítják, az egész Kék Bálna-felhajtás kamu, nem léteznek öngyilkos csoportok, és még ha léteznek is, semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy bárkit is sikerült rávenniük az öngyilkosságra. Mindenesetre a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) és a rendőrség is kiadott egy közleményt.

Előbbi a felelős és etikus sajtómagatartásra hívja föl a figyelmet az öngyilkos hírek tálalásánál, míg a rendőrség az internet veszélyeire figyelmeztet. Mindeközben Magyarországon már el is indult a Zöld Elefánt mozgalom, ami kissé gyermeteg módon, pozitív kihívásokkal akarja ellensúlyozni a Kék Bálnát - úgymint mosolyogj rá valakire, vagy nézz meséket - pedig nyilvánvaló, hogy egy komoly lelki válságban szenvedő fiatalnak ez nem lehet a megoldás.

De vajon mi az igazság? Valóban létezik ilyen játék? Foglalkoztatja a gyerekeket az öngyilkosság gondolata? Van okuk félni a szülőknek? A Markusovszky kórház gyermekpszichológusával, Móritz Mártával beszélgettünk a Kék Bálna-jelenségről, a közösség erejéről, a szülők felelősségéről, de leginkább a gyerekekről. Akik - ne legyenek illúzióink! - nagyon is hallottak a dologról és érdekli is őket a téma, de többségük józanul tekint az egész jelenségre és szerencsére távol tartja magát az egésztől - igaz, nem mindenki.

A pszichológusnőnek nemrégiben egy fiú arról számolt be, hogy az osztályukban valaki elkezdte végrehajtani a feladatokat, és ő szólt az osztályfőnöknek, hogy tegyen valamit. Ugyanígy hozzánk is eljutott egy hír, miszerint egy szombathelyi iskolás pár feladatot megoldott az ötvenből. Ezek alapján úgy tűnik, valami mégiscsak igaz a Kék Bálnából, hiszen a jelek szerint néhányan itt Vas megyében is játsszák. Mi magunk is könnyűszerrel rábukkantunk olyan profilokra, ahol a tinik büszkén hirdetik: "bálnavagyok".

Az Oroszországból indult, öngyilkosságra buzdító játéknak eddig állítólag 130 halálos áldozata van - igaz, bizonyíték egyelőre nincs
Illusztráció: Kelemen Attila

A SZÜLŐK FELELŐSSÉGE ÓRIÁSI

Megijedni azért nem kell. Egyrészt mert biztosat továbbra sem tudni, másrészt mert más dolog a kíváncsiság és más dolog egy végzetes tett. Móritz Márta elmondta, azoknál, akik öngyilkosságot kísérelnek meg, szinte minden esetben kiderül, hogy valamilyen pszichiátriai betegség áll a háttérben, ami a legtöbb esetben a depresszió. Jó hír viszont, hogy ezek a betegségek felismerhetők, és ami még fontosabb, kezelhetők. Mint ahogyan egyetlen öngyilkosságot sem követnek el anélkül, hogy a végzetes tettet ne előzte volna meg valamilyen segítségkérés. Ugyan elterjedt tévhit, hogy aki igazán komolyan gondolja az öngyilkosságot, az titkolja a tervét, és ha elérkezettnek látja az időt, úgyis megteszi.

A valóság ezzel szemben az, hogy jelek mindig vannak, csak esetleg a környezet ezekről nem vesz tudomást - hangsúlyozta a szakember. A legnagyobb felelősségük természetesen a szülőknek van, akik ha nem kamaszkorban kezdik el nevelni a gyermeküket, hanem a kezdetektől, akkor olyan őszinte, bizalmon alapuló kapcsolat alakul ki köztük és gyerekeik között, ami egy csomó veszélytől megóvja a fiatalt. A pszichológus sajnos sok olyan esettel találkozott, amikor a gyerekek úgy kíséreltek meg öngyilkosságot gyógyszerekkel, hogy a szüleik otthon voltak, és az egészből semmit sem vettek észre, mivel a gyógyszerek szerencsére nem okoztak komolyabb bajt, legfeljebb egy hosszabban tartó alvást.

A tinédzserkor nagyon nehéz időszak a gyerekek életében, mivel ilyenkor testük nagyon sok változáson megy keresztül. Mindennek tetejébe a fiatalok ekkor élik meg az első szerelmet, az első csalódásokat, ilyenkor gondolkoznak el először az élet értelmén és persze a halálon is. Mindezeket nem tudja mindenki egyformán feldolgozni, és mivel ebben a korszakban amúgy is hajlamosak a gyerekek a végletekre, mindent fekete-fehéren látni, törvényszerű, hogy páran megpróbálják az öngyilkosságot is. Sajnos valójában nincsenek is kevesen. Aggasztó, de minden tragédiával végződő öngyilkosságra legalább száz próbálkozás jut. Sajnos az is gyakori, hogy a kamaszok alkoholt isznak és kábítószereznek, és sokszor ez sem tűnik fel a szüleiknek.

Pedig az említett tudatmódosító szerek sokkal jobban rombolják a szervezetet, mint egy felnőtt esetében, mivel a fejlődő szervezet sokkal sérülékenyebb. A pszichológus elárulta, az ő és idősebb kollégáinak a tapasztalata is azt mutatja, hogy egyre több gyermek produkál pszichoszomatikus tüneteket a rájuk nehezedő nyomás miatt is. A stressz, a magas elvárások mind-mind kibillenthetik az amúgy is kényes egyensúlyból az egészséges szervezetet, és csillapíthatatlan gyomorfájás vagy fejfájás lehet a következménye.

2015-ben 11 ország kamaszait kérdezték meg az internetes zaklatásról
Grafika: Vodafone

NEM SZABAD FÉLVÁLLRÓL VENNI

A szülők mellett persze a tanárok és a közösség felelőssége is óriási, így a romló tanulmányi átlag, a szótlanság, a hangulatromlás, az iratok sorozatos elvesztése és minden szokatlan viselkedés árulkodó jel lehet. Nem szabad félvállról venni egy szerelmi csalódást sem, hiszen ebben a korban egy csalódás szó szerint halálos probléma lehet. Az ősi társadalmakban mindig volt beavatási szertartás, ami biztosította az átmenetet a gyerekkorból a felnőttkorba. Mára ez teljesen megszűnt, ezért a serdülők igyekeznek ezt pótolni, sajnos sokszor rossz, veszélyes formában. Így tudják rávenni egymást veszélyes, olykor halálos feladatok végrehajtására. Ez a magyarázata annak is, miért fogékonyak a gyerekek ebben a korban az olykor veszélyes kihívások végrehajtására.

Úgy érzik, ezáltal érdekesek, menők lehetnek társaik előtt, és persze a kíváncsiság is hajtja őket. A következményekkel viszont nem számolnak. A kortársak ítélete ebben a korban nagyon sokat számít. Sokszor fontosabb a gyerekeknek társaik véleménye, mint szüleiké, így ha valakire rászállnak és cikizni kezdik, annak könnyen lehet tragikus vége, ráadásul ha mindez a közösségi oldalakon keresztül történik, ahol minden még nyíltabb és még intenzívebb, az tényleg valós veszély. Hogy ez mennyire így van, arra sajnos számos példa van a világból és hazánkból is.

Az elektronikus zaklatás, vagy más néven cyberbullying első áldozata a 13 éves amerikai Ryan Patrick Halligan volt, aki a folyamatos zaklatások miatt a házuk fürdőszobájában felakasztotta magát. Magyarországon szerencsére kevés olyan fiatalról tudni, aki a zaklatók okozta megaláztatás elől az öngyilkosságba menekült. Ám ne feledjük, az okostelefonok terjedésével egyre több időt töltenek az itthoni gyerekek is online térben, így a veszélyeknek is jobban ki vannak téve. Ma már a kamaszok több mint kilencven százalékának van internetes profilja egy vagy több közösségi oldalon.

Felmérések szerint a gyerekek csaknem tíz százalékát rendszeresen zaklatják az interneten, de azok aránya, akik csak időnként válnak céltáblává, harminc százalék is lehet. A 11-17 éves tanulók több mint fele élt már át online bántalmazást. Sokan ráadásul tesznek is azért, hogy céltáblává váljanak, azzal, hogy életük szinte minden eseményét megosztják, vagy pár lájkért olyan dolgokat vállalnak, amiket később felhasználhatnak ellenük. Pedig egy dolgot nem szabad elfelejteni: ami egyszer felkerült a világhálóra, az bármikor felbukkanhat újra. A 2015-ben közzétett, 11 ország kamaszainak bevonásával készült YouGov-Vodafone kutatás eredményei szerint a megkérdezettek több mint fele gondolja úgy, hogy az internetes zaklatás rosszabb a fizikai bántalmazásnál.

Míg az iskola mosdójában vagy osztálytermében elszenvedett megaláztatás gyakorlatilag titokban történik, addig a netes alázás a sokszor több száz ismerős szeme láttára. Ráadásul mivel a kibertérben a bántalmazó nincs jelen az áldozat vívódásánál, ezért nem létezik semmiféle gát, ami megállíthatná a cikizést, így gyorsan eldurvulhat a játék.

A Markusovszky kórház gyermek- pszichológusával,
Móritz Mártával beszélgettünk

AZ ÖNGYILKOSSÁGRA RÉGEN IS BUZDÍTOTTAK

A Kék Bálna-jelenség egyelőre nem bizonyított, de a már említett internetes zaklatás és az öngyilkosságra való buzdítás nagyon is létező jelenség, sajnos nálunk Vas megyében is. Négy évvel ezelőtt, a pecöli K. Gábor adott tippeket öngyilkossághoz - az esettel annak idején lapunk is foglalkozott. Az akkor 22 éves fiatalember állítólag több embert is öngyilkosságra buzdított, végül a rendőrség négy halállal végződő és két sikertelen öngyilkossággal hozta összefüggésbe. Öngyilkosságban való közreműködésért maximum öt év letöltendő börtönbüntetést szabhatnak ki, mivel azonban a férfira csak az öngyilkossági kísérletben való részvételt sikerült rábizonyítani, tettéért végül egy évet kapott.

Mindannyian emlékezhetünk rá, a kamaszkor nem volt könnyű, azonban húsz évvel ezelőtt a kék bálna csak egy kedves állat volt, az internet pedig egy fura dolog, ami csak a nagyobb könyvtárakban volt elérhető.

Ha baj van, vagy akár csak a gyanúja is felmerül, a legokosabb szakemberhez fordulni, a kamaszoknak fenntartott Kék Vonal lelkisegély-szolgálatot pedig a 116-111-es számon lehet éjjel-nappal ingyenesen elérni.