Hamilton félénk gyerek volt

Fotó: Tóth Zsombor

"Ali volt minden idők legnagyobb sportembere." - mondta Hamilton a Daily Mail újságírójának.

"Gyerekként általában nagyon félénk és szégyellős voltam. Meghúzódtam a sarokban és ott is maradtam, mindig csendben voltam. Piszkáltak az iskolában, meg hasonlók. A gyerekek olyanok, mint a növények virágzása, ha a sötétben tartod, nem nő akkorára, mint a többi. Az a gyerek, akit bántanak, nem fejlődik úgy, mint akit nem. Szóval láttam Muhhamad Alit és mindig olyan magabiztosságot akartam, mint amilyen neki volt. Képes akartam lenni arra, hogy felálljak, és elhiggyem magamról, hogy bárki s***ét szét tudnám rúgni." Elég későn kezdtem el kinyílni. Nem a szokásos dolgokat csináltam. Nem jártam el a barátaimmal hétvégenként, én minden hétvégén gokartoztam. Nem a barátaimmal voltam, szóval a gyerekkorom egy nagy részét e tekintetben elvesztettem. Emiatt aztán nem szocializálódtam túl könnyen, minden innen ered."

"Elkezdtem karatézni, mikor hat éves voltam, hogy meg tudtam védeni magam, mert mindig terrorizáltak. Nem tudom honnan jött ez az ötlet, talán Bruce Lee-t néztem. A karate klassz volt, de 13-15 éves koromig nem volt elég önbizalmam ahhoz, hogy megvédjem magam."

"Amit most teszek, az nem arról szól, hogy bepótoljam a fiatal koromat. Ez csak az, hogy képes vagyok önmagam lenni. Úgy öltözködök, ahogy akarok. Ahogy megérkeztem az F1-be a McLarennel, azonnal elvárásokkal találtam szemben magam: 'öltözz így, így öltözik a többi versenyző is.' Mire azt mondtam: 'De ez vagyok én", de ezt nem fogadták el eleinte, most már viszont azt mondhatom, hogy nem te döntöd el. Ezért érzem most jobban magam, ezért érzem jól magam a bőrömben, jól érzem magam így, ahogy vagyok, amit csinálok, elégedett vagyok az élettel, amit élek. Mikor elkezdtem a versenyzést, az emberek azt mondták, 'na ilyen egy brit versenyző'. De én nem vagyok olyan, mint a többiek, ezt mindenkinek meg kell értenie, és el kell fogadnia."

"Nem vagyok olyan, mint a többi srác az F1-ben. Nem igazán tudom, hogy menjek oda és nyalizzak mindenkinek. Alapvetően eléggé csendes vagyok. Nem kezdek beszélgetést ok nélkül."

Abban azonban egyetért Lewis a többséggel, hogy ha a Forma-1-ből eltűnik a veszély, akkor eltűnik az a vonzó ereje is, ami hősökké varázsolja a versenyzőket.

"Ez veszélyes. A határokat feszegetjük. Persze nem akarok balesetezni és komolyan megsérülni, de ez is a része. A versenyzői  megbeszéléseken sokszor a srácok a pálya simaságáról beszélnek. Azt akarják, hogy az aszfalt sima legyen. Nem akarnak huplikat. Nagyobb bukótereket akarnak. Biztonsági falakról beszélnek. Kicsit old-schoolnak érzem magam. A biztonság olyasvalami, amin dolgozni kell, és az F1 már biztonságos, de Bakuban azt akarták (a többiek), hogy nyissák meg a boxutca bejáratát, hogy egyszerűbb legyen. Azt mondták 'túl gyors és veszélyes', én meg azt gondoltam, 'ez nem is olyan veszélyes'. Elég trükkös volt, de ilyennek kellene lennie a versenyzésnek."

"Hiányoznak azok a régi pályák, amiken nem tudtál átmenni  csak úgy a fehér vonalon, a rázókövön, a műfüvön. Most simán le lehet menni a pályáról, és visszajönni onnan. Ezért van könnyebb dolguk az újoncoknak is."

"Én szeretek szembenézni a veszéllyel és tisztelem is. Olyan ez, mint ülni egy kobrával szemben, ami talán megmar. Ha közelebb ülsz hozzá, nagyon lesz az esélye, hogy megmar."