Becsületkassza újra - Nem is gondolná, mennyi mindenért fizethet így

A minap megjelent Kőszeg-környéki becsületkasszás riportunk után bukkantunk egy szokatlan hirdetésre. Egy szombathelyi fiatalember becsületkasszás számítástechnikai szervizt kínál. Vagyis úgy javítja meg a meghibásodott kütyüt, hogy annak nincsen szabott ára, az ügyfél mondhatja meg, hogy neki a szolgáltatás mennyit ér. A 29 éves Borbély Ádám elmondta, körülbelül egy hónappal ezelőtt jelentette meg a becsületkasszára építő hirdetését. Bár sokan látogatták az oldalt, eddig mindössze egy megkeresést kapott. Az ügyfelet tanácsokkal látta el, aki végül nem vette igénybe a szolgáltatást. Ez azonban nem szegte kedvét, hiszen alapvetően kíváncsiságból kezdett így hirdetni, mivel egyre többet olvasott a fővárosban és főleg Nyugat-Európában terjedő becsületkasszás modellről. Igaz, valószínűleg a számítástechnikában úttörőnek számít a szombathelyi fiatalember, aki elmondta egyáltalán nem a pénz motiválja, ha valaki egy köszönömmel fizet, neki az is megteszi.

Fotó: Budai Dávid

Valószínű azonban, hogy nem azzal fizetne, legalábbis a tapasztalatok mást mutatnak, ugyanis a vásárló becsületére építeni egy vállalkozást korántsem őrültség. A modell működhet, de csak akkor, ha kellő elővigyázatossággal építik fel. Van olyan külföldi étterem, amely húsz éve becsületkasszát működtet, és talpon maradt. Nálunk is többen bontogatták a szárnyaikat.

Egy fővárosi palacsintázó a mai napig így működik, a facebookon a kedvelőinek száma meghaladja a hatezret. A számok azonban csak ennyire jellemzik a helyet, mivel kassza nincs, pénz nem kerül szóba, mindenki annyit fizet, amennyit akar. Fogyasztás után egy befőttesüveg-szerű nagy műanyag edénybe lehet rakni a pénzt. Aki nem tud fizetni, anélkül is távozhat, hiszen a palacsintázó becsületkasszával működik. Állítólag a modell bejött, eddig még mindig ki tudtak nyitni.

Persze a világban a becsületen alapuló kereskedelem egyáltalán nem új keletű. Egy indiai alapítású vegetáriánus étteremlánc üzleteiben már több mint húsz éve csak annyit fizetnek a vendégek az ebédért, amennyit jónak tartanak. A vendégek átlagosan többet fizetnek a költségszintnél. Előfordul ugyan, hogy átmeneti bevételi lyukak keletkeznek, és ezt más tevékenységből kell betömni. A lánc azonban a mai napig nem ment tönkre. Persze nem kell a Föld túlsó oldalára menni egy kis ingyen ebédért. Bécsben is évek óta működik egy étterem, ahol ha akarunk, egyáltalán nem fizetünk. Igaz, ilyenkor számolnunk kell a szúrós tekintetekkel.

Könnyű belátni, hogy a becsületkasszás módszer működési elvét a lélektanban kell keresni. Egyszerűen az emberek többségének lelkiismerete nem engedi, hogy ne, vagy pimaszul keveset fizessen egy szolgáltatásért. A többség pedig bőven fedezi a valóban rászorulók és az ingyenélők kisebbségét. A kezdeményezés viszont mindenkinek tetszik, ezért a futótűzként terjedő hír erős forgalomnövekedést vonhat maga után, ami megint csak a nyereségesség lehetőségét csillantja fel. A lehetőség azonban csak akkor áll fenn hosszú távon, ha a vevők folyamatosan tudnak egyeztetni az árról, ugyanis kimutatták, hogy a vásárlóközönség tagjainál ilyenkor kialakul egyfajta hallgatólagos egyezség a termék jogosnak vélt ellenértékéről. Ezenkívül a becsületkasszás vállalkozásoknak világosan a vevők értésére kell adniuk, ha nincs profit, akkor hiába a szimpatikus kezdeményezés, a modell életképtelenné válik.

Hiába a sok pozitív itthoni tapasztalat, van még hova zárkóznunk. Szombathelyen úgy tűnik, egyelőre a bátortalanság vet gátat a becsületkasszás szolgáltatás elterjedésének, négy évvel ezelőtt a fővárosban pedig a becsület hiánya vetett véget neki. Egy bank két italautomatát állított fel, amelyből a vevő választása szerint ingyen, vagy meghatározott áron lehetett ásványvizet venni. A rövid akció alatt mindkét automatánál körülbelül negyven százalék volt a fizetős kuncsaftok aránya, hatvan százalékuk viszont élt az ingyen ital lehetőségével. Az is kiderült, hogy a fizetési hajlandóság sokat javul akkor, ha nagyobb figyelem övezi az automatákat. Sokak tehát szívük szerint nem adnának, de mégis fizetnek, hogy ne érezzék kellemetlenül magukat. Egyébként éppen ez a pszichológiája akár a főtéren, akár a nyaralások alkalmával a kezünkbe nyomott bóvlinak, amiért annyit adhatunk, amennyit gondolunk.