Esélytelenek az ötvenesek? - A mai életszínvonalhoz 100 ezer forintot kellene havonta spórolnunk

Számos cikk jelent meg arról, hogy a mai nyugdíjrendszer egyre nehezebben fenntartható, gyorsan szükség lesz arra, hogy már előre hozzájáruljunk saját magunk nyugdíjához. De előbb nézzük, mi is az a nyugdíj!

Talán az elmúlt évtizedek beidegződései köszönnek vissza napjainkban a nyugdíjról, nyugdíjasokról szóló kérdésekben. Mert mi az a nyugdíj? A nyugdíj: az emberfia lehúz 30-40 évet munkában, aztán hátradől, és jó esetben további 15-20 évig a valamikori fizetésének majd háromnegyedét kézhez kapva élvezi az életet. A témához tartozik, hogy a nyugdíj rendszere a világ legnagyobb részén ismeretlen fogalom, a ma állampolgárának viszont természetes juttatásnak, jognak tűnik. Pedig dehogy. A magyar nyugdíjrendszerben jelenleg kicsivel több, mint három és félmillió embernek kell eltartania mintegy 3 millió nyugdíjast, és a helyzet évről évre tovább romlik. A megszokott életszínvonalról pedig senki nem akar lemondani. Mi tehát a teendő? Előre kell menekülni, félre kell tenni a nyugdíjravalót addig, amíg van miből, mert az államra nem biztos, hogy húsz év múlva is tudunk ilyen mértékben támaszkodni.

Amennyiben a mai (minimálbéres, átlagbéres, vagy magasabb színvonalú havi nyugdíjat szeretne, a fenti összegeket kellene havonta befizetni. Az összegek a nyugdíj idején az állami nyugdíjat egészítenék ki. Jó példa az ötvenéveseké, akik a jelenlegi minimálbérükhöz a nyugdíj idején havi 22 ezer forintot kapnának a fenti takarékossági módszerrel (amennyiben még húsz évig veszik igénybe az ellátást). Grafika: Tóth Szabolcs

A Bankmonitor modelljét felhasználva, négy generációra - a 20-as, a 30-as, a 40-es és az 50-es korosztály - számoltuk ki, mennyit kellene félretenni a normális nyugdíjra . Nekik nyugdíjba vonulásig rendre 40, 30, 20, illetve 10 év lenne hátra (a jelenlegi nyugdíjkorhatár 63 év, a három évet ráadásként nem vettük figyelembe), azaz ennyi idő lenne a megtakarításra. Csakis feltételes módot használtunk, sajnos az öngondoskodás Magyarországon még nem bevett gyakorlat. A kalkulátorunkba ennek megfelelően a születési évhez 1991, 1981, 1971, illetve 1961 kerül. Alapul véve, hogy az inflációval korrigált összegek 70 százalékát az állami nyugdíjból meg lehet kapni, így csak a maradék 30 százalékot kell kigazdálkodni a nyugdíj-megtakarításból ahhoz, hogy a nyugdíjba vonulás után is a maihoz hasonló életszínvonalon lehessen nyújtózkodni. Számoltunk a minimálbérrel, tekintve, hogy Magyarországon nagyon sokan erre vannak bejelentve . Második példánkban a jelenlegi átlagjövedelemből indulunk ki, ami a KSH adatai szerint augusztusban (kerekítve) bruttó 258 ezer forint volt. A harmadik esetben zsírosabb, félmilliós jövedelmet tételeztünk fel.

Tehát egy mai 25 évesnek 12 ezret kell havonta félretenni, hogy a mai minimálbér szintjén éljen nyugdíjas korában. Ha az átlagbér szintjén akar, akkor 28 ezret, ha félmilliós szintet céloz meg (például mert ma ennyit keres), akkor 54 ezer forint a félreteendő összeg.

A mai 35 éves már (ugyanezen sor mentén haladva) 16 ezret, vagy 36 ezer forintot, vagy 73 ezret tegyen félre havonta, öreg koráig. Egy mai, ereje teljében lévő 45 éves 23, 53 és 111 ezer forintos havi takarékoskodásra lenne szorítva. Az 55 éves korosztály már 44 ezret tegyen félre havonta, és akkor a minimálbér színvonalán élvezheti nyugdíjas éveit. Ha többet szeretne, akkor 108 és 221 ezer forint a havi célösszeg.

A számítások azt támasztották alá, hogy minél korábban elkezd valaki félretenni a nyugdíjas évekre, annál kevésbé fáj a reálérték megőrzése.

A mai ötvenesek számára gyakorlatilag mindhárom jövedelmi kategóriában irreális elképzelés, hogy meg tudják őrizni a jövedelem reálértékét, akkora összeget kellene megtakarítaniuk, hogy a fennmaradóból kérdéses lenne a megélhetés. Viszont ha azt akarják, hogy a hús után legalább kenyérre fussa, félre kell tenni.