Hol mennyi az annyi? – A vasi városok helyiadó-bevételei

Egy település gazdasági lehetőségeit, mozgásterét nagymértékben behatárolja, hogy a jogszabályokban megállapított állami támogatások, normatív hozzájárulások, valamint átengedett központi adók mellett mekkora saját bevételre tud szert tenni. Ahhoz nem kell adószakértőnek lenni, hogy kitaláljuk, Vas megye 13 városa közül Szombathely rendelkezik a legtöbb helyiadó-bevétellel. Ennek oka leginkább az, hogy a megyébe települt vállalatok jó része ott található, így az iparűzési adó értelemszerűen a megyeszékhely kasszáját gyarapítja, és persze az sem mellékes, hogy a megye lakosságának csaknem a harmada Szombathelyen él. Abszolút értelemben tehát nem kérdés, melyik városnak a legtöbb a helyiadó-bevétele. De vajon lakosságszámra vetítve is ugyanez a helyzet?

ADÓ Az Alpokalja ékszerdobozának még a telekadóból is több pénze származik, mint az idegenforgalomból

Gondolta volna, hogy ha a helyiadó-bevételeket a település lakosságszámához mérjük, Szombathely és Sárvár az első háromban sincs benne? Van viszont egy olyan városunk, amely Győrt is lepipálja az egy főre jutó helyiadó-bevételekben, ami azért nagy szó, mert Győr minden megyei jogú várost megelőz nemcsak abszolút, de relatív értelemben is.

Grafika: Tóth Szabolcs

100 EZER FORINTTAL TÖBB JUT, MINT GYŐRBEN

Megkérdeztük a megye mind a 13 városának önkormányzatát arról, hogyan alakult a tavalyi helyiadó-bevételük, és fölállítottuk a rangsort. Mielőtt azonban elmerülnénk a megye városainak kasszájában, tekintsünk ki a megyehatáron túlra. Vas megyében, országos viszonylatban is jól alakulnak a helyiadó-bevételek.

Tavalyelőtt például a bevétel nagyságát tekintve Szombathely a nyolcadik volt a megyei jogú városok között, viszont ha egy lakosra vetítjük a bevételeket, a negyedik helyezést érte el. Nem Szombathely azonban az egyetlen jól teljesítő város a megyében a helyi bevételek szempontjából. Az alig 9 ezer fős Szentgotthárdon tavaly jó 200 millióval több volt a helyiadó-bevétel, mint amennyi 2015-ben Nógrád megye megyeszékhelyén, a csaknem 35 ezer lakosú Salgótarjánban. Ez azonban mind semmi ahhoz képest, hogy Bükön csaknem 288 ezer forintnyi helyiadó-bevétel jut egy főre, ami több mint 100 ezer forinttal magasabb, mint Győrben és több mint nyolc és félszer több, mint Őriszentpéteren.

Magyarországon 2013-ban mindössze néhány száz településen nem volt iparűzési adó. Ezekről a településekről hivatalos lista nincs. Ami viszont biztos: Vas megyei város nincs köztük. Sőt, a most megismert adatokból kiderül, hogy kivétel nélkül az iparűzési adó jelenti minden település legfőbb bevételi forrását helyi szinten. Nincsen ez másképpen a rekorder Bük esetében sem. Az idegenforgalmi adó „csak” a fele a 700 milliós iparűzési adónak. Hogy ez mennyire magas arány, az akkor látszik igazán, ha tudjuk, hogy Sárvár esetében az idegenforgalomból származó bevételek csupán az ötödét teszik ki a cégek által fizetett iparűzési adónak. A többi városhoz képest persze ez még mindig rengeteg.

ALIG VAN BEVÉTEL AZ IDEGENFORGALOMBÓL

Lássuk most részleteiben a városok adóbevételeit! Kezdjük mindjárt Csepreggel, ahonnan sajnos nem kaptunk a tavalyi évről szóló adatokat. Celldömölkön a legcsekélyebb tételt az idegenforgalmi adó jelenti, de származik a városnak bevétele kommunális adóból is, akárcsak Jánosházának, ahol szintén bevezették ezt az adónemet. Körmenden az idegenforgalmi adóból származó bevétel az egy százalékát sem éri el az iparűzési adóból befolyt összegnek, és majdnem ugyanez a helyzet Vasváron is, ahol a talajterhelési díjból is ötezer forinttal több bevétel keletkezett, mint az idegenforgalomból. Kőszegen ugyanez az öt százalékot is meghaladja, de a vártnál így is kisebb a jelentősége, hiszen ki gondolná, hogy az Alpokalja ékszerdobozának még a telekadóból is több bevétele származik, mint az idegenforgalomból.

Őriszentpéteren viszont idegenforgalmi adóból több folyt be tavaly, mint 2015-ben, hála a szaporodó ellenőrzéseknek. Itt a város saját bevételeinek csaknem tíz százaléka azokból a 250 forintokból származik, amit a településen megszállók naponta kifizetnek. Répcelakon viszont nem is számítanak pénzre az idegenforgalomból, ott a bevételek több mint kilencven százaléka a cégek adóforintjaiból tevődik össze, Vépen nyolcvan százalék ez az arány. Mindez azonban semmi Szentgotthárdhoz képest, ahol - Szombathelyt leszámítva - messze a legmagasabb az iparűzési adóból származó bevétel. Aránya a 96 százalékot is meghaladja, a többi adónemből befolyó pénz csak aprónak tűnik a több mint 1,6 milliárdos összeghez képest.

Szombathely más kategória: az ott befizetett gépjárműadó összege is magasabb, mint Őriszentpéter és Vép helyiadó-bevétele együttvéve. Az viszont meglepő, hogy a megyeszékhely sem igazán profitál az idegenforgalomból. Tavaly mindössze 18,5 millió forint jött be ebből a típusú adóból, míg a cégek csaknem 8 milliárdot hagytak a város kasszájában.

SVÁJCBAN JÓFORMÁN MINDENÉRT FIZETNI KELL

Láthatjuk, hogy az iparűzési adó tulajdonképpen a városok éltető mannája, éppen ezért érdekességképpen eláruljuk, hogy Magyarország EU-csatlakozása után több magyar cég vitatta az iparűzési adó jogszerűségét azzal az indoklással, hogy az Európai Unió csak egyetlen forgalmi típusú adót engedélyez a tagállamoknak, ez pedig Magyarországon az általános forgalmi adó (áfa). Ennek alapján két magyar bíróság kezdeményezte az Európai Közösségek Bíróságánál ennek az adónemnek a vizsgálatát. Az ítélet szerint azonban a magyar iparűzési adó nem forgalmi típusú adó, így maradhatott. A helyi adó egyébként nem pusztán magyar sajátosság, szerte Európában szednek ilyen-olyan jogcímen különböző hozzájárulásokat az egyes önkormányzatok. A legtöbbet Izland, Ausztria és Svédország helyi önkormányzatai zsebelik be.

Ráadásul sok helyen magyar szemmel nézve egészen furcsa adók is léteznek. Írország mondjuk pont nem ilyen, ott ugyanis leginkább a nálunk is ismert ingatlanadót vetik ki, de például Svájcban elterjedt a jövedelmi és vagyonadó, a fejadó/háztartási adó, társasági adóra pótadó, öröklési és ajándékozási adó, lottónyeremények adója, ingatlanadó, ingatlan-átruházási adó, ebadó, valamint a szórakozási adó is.