Kéthetes vakációt tervezhetünk?

Könnyű kiszámolni, hogy kinek hány nap szabadság jár, de lényeges kérdés az is, hogyan vehetjük igénybe. A munkáltatónk adja ki az esedékesség évében, és ő tartja nyilván - a szabadságról van szó, amelyet, hacsak a munkaviszonyunk meg nem szűnik - megváltani nem lehet. Amelyből, ha 24 évesek vagyunk, évente húsz munkanapnyi jár, de ha már betöltöttük a 25-öt, akkor pontosan 21.

Feltéve, ha nincs gyermekünk, ugyanis ha van, az évi két munkanap pótszabadságot eredményez, és mindkét szülőt megilleti. A munkáltató nem dönthet önhatalmúlag, meg kell, hogy hallgassa az alkalmazottat, mielőtt kiadja a szabadságot. Évente egyszer, legalább 14 egybefüggő napra mentesítenie kell dolgozóját a munkavégzési és a rendelkezésre állási kötelezettség alól - ez a fő szabály. Németh Péter és Kocsis Nóra például kétszer egyhetes kikapcsolódást terveznek a nyárra - az igényüket előzetesen kellett jelezniük. Az alkalmi munkavállalás eseteivel is foglalkozunk.

Már csak néhány hét - amit fél lábon is kibírunk -, és végre itt a nyár, vele együtt a várva várt regenerálódás hete(i). Értelmezési problémát és akár a munkavállaló és a munkaadó közötti konfliktust is eredményezhet, ha valaki nincs tisztában a munkajogi szabályokkal a szabadság ki-adása tekintetében. Például azzal az egyszerű ténnyel, hogy a szabadságunkat nem kivesszük, hanem azt a munkáltatónk adja ki. Vagy azzal, hogy miként köteles kiadni azt. Esetleg nem tudja, hogy az alkalmi munkát végző munkavállalót szabadság illeti meg, viszont mivel tipikusan rövid időtartamra szól a munkavégzése, azt nem kell kiadni. Utóbbi példa kiragadott, de sokakat érint.

A ténylegesen munkában töltött idő után minden naptári évben szabadság jár, amelynek a legnagyobb részét - érthetően - a nyári időszakra tervezzük. A fizetett alapszabadság évi húsz munkanap, ami a munkavállaló életkorának növekedésével egyre több. Mivel a szabadságot a munkáltatónk úgy köteles kiadni, hogy naptári évenként egyszer legalább 14 egybefüggő napra magunk mögött hagyhassuk a céges gondokat és mentesülhessünk a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól, nyáron akár kéthetes vakációt is tervezhetünk. Feltéve, ha ettől az előírástól a felek közös megegyezéssel nem tértek el. Érdemes ennek utánanéznünk: a kollektív szerződésben vagy a munkaszerződésünkben biztosan vannak nyomai.

Kocsis Nóra és Németh Péter úti célja még változhat, a nyári szabadságuk időpontjai fixek
Fotó: Szendi Péter

Mielőtt a főnökünk dönt a szabadságunk kiadásáról, meg kell hallgatnia bennünket és hét nap szabadságot - ha év közben álltunk munkába, akkor ennek arányos részét - legfeljebb két részletben, a kérésünknek megfelelő időpontban kell, hogy kiadjon. Kivétel ez alól a munkaviszonyunk első három hónapja. Az igényünket legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenünk. Ahogy a munkáltatónknak is közölnie kell velünk a szabadság kiadásának időpontját legalább tizenöt nappal annak kezdete előtt.

A szombathelyi Németh Péter és Kocsis Nóra kétszer egyhetes kikapcsolódást terveznek a nyárra, de még nincs fix tervük. Az előző években a hévízi bornapok köré szervezték a vakációjukat, most külföld felé kacsintgatnak: a Walt Disney-t megihlető bajorországi neuschwansteini kastélyt szívesen megnéznék. Azt már tudják, mikor mennek szabadságra: még múlt év végén egy online tervezőprogramban meg kellett adniuk előzetes szabadságigényüket annál a multicégnél, ahol mindketten dolgoznak.

Más a helyzet az egyszerűsített foglalkoztatásnál, alkalmi munkavállalásnál - tegyük fel, hogy mezőgazdasági vagy turisztikai idénymunkát végzünk -, hiszen az egy sajátos jellegű munkaviszony, amelyben a munkavállalót szabadság illeti meg, viszont mivel tipikusan rövid időtartamú - sok esetben időszakos/határozott időre szóló az ilyen munkavégzés, azt nem kell kiadni. Az arányosított szabadság elenyészik, azért.

A jogviszony megszűnésekor viszont, ha a munkáltatónk az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani. Egyebekben tilos pénzzel megváltani a szabadságot, és ettől sem egyedi megállapodással, sem pedig kollektív szerződésben nem lehet el-térni.

Nem árt azzal is tisztában lenni, hogy munkában töltött időnek számít a felmondási idő is. Ennek része a munkavégzés alóli mentesítés időtartama, erre szabadság nem adható ki. A felmondási időnek a felére fel kell menteni a munkavégzés alól a munkavállalót. Dönthet úgy a munkáltató, hogy a felmondási idő másik felére, amely alatt a munkavállalót munkavégzési kötelezettség terheli, kiadja a szabadság egy részét.

Azt is mondhatja persze, hogy nem adja ki, hanem az egész szabadságot megváltja. Amenynyiben a munkavállalónak sok felhalmozódott szabadsága van, célszerű a felmondási idő alatt mindet kiadni.

A szabadság kiadása fő szabályként az esedékesség évében történik, kivételesen azt követően. Amennyiben ez a munkaviszony megszüntetéséig bármely okból nem történik meg, abban az esetben a szabadság ki nem adott részét meg kell váltani. A munkaviszony ugyanakkor nem lesz hosszabb ettől.