A Hali kapusának Juventus-sztár a cimborája

- Magyar játékos már nagyon régen volt olyan komoly csapat első keretének a tagja, mint a Juventus. Mesélj arról légy szíves, hogyan kerül valaki Romániából Torinóba?
– Hatéves koromban kezdtem focizni, de nem tartottak túl tehetségesnek - nyilatkozta az utanpotlassport.hu-nak Laurentiu Branescu. - Ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam a kapuban. Eleinte nem tetszett, de az edzőm úgy látta, hogy az alkatomnak köszönhetően megállhatom a helyemet. Egy-két meccs után a gólvonalon ragadtam. Tizennégy éves koromban kerültem a Valcea csapatába, a román másodosztályba. Néhány hónappal később már kupameccsen játszhattam, ami nekem hatalmas dolog volt. Onnan kezdve felfelé ívelt a pályafutásom. Folyamatosan szerepet kaptam a korosztályos válogatottakban, már kilencven mérkőzést játszottam, voltam U17-es és U19-es Európa-bajnokságon is. Ott figyelt fel rám a West Ham United, de nem tudott leigazolni, viszont továbbajánlott a Manchester Unitednek. Szerintem megálltam a helyem, de mivel nem EU-s országból érkeztem, nem maradhattam Manchesterben. Ezután kerültem a Juvéba, a világ egyik legnagyobb, leghíresebb klubjába. A második gárdával megnyertük az Olasz Kupát.

–Akkor több ország kapusiskoláját is volt alkalmad megismerni
– Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Romániában fiatal, de felkészült kapusedzőkkel dolgozhattam együtt. A Juve szakemberétől, Claudio Filippitől is rengeteget tanultam, talán tőle a legtöbbet. Sok jó tanáccsal látott el, amelyek az életben is hasznomra lehetnek. Megtanított, hogy csak akkor tudok jól teljesíteni a pályán, ha mentálisan erős vagyok. Nehéz helyzetekben mindig számíthattam a segítségére.

– Amikor Torinóba kerültél, úgy harangoztak be, mint az élő legenda, Gianluigi Buffon lehetséges utódját. Nem visszalépés ezek után a magyar bajnokságban játszani?
– Én, mint Buffon? Jólesik az összehasonlítás, hiszen a legjobb kapus, akivel valaha találkoztam. Nem utolsó sorban remek ember is, amit bizonyít a pályán és azon kívül is. Nagyon nehéz lesz bárkinek is az örökébe lépnie a Juventusban. Büszke vagyok, hogy együtt edzhettem vele, rengeteg kissrácnak ez a legnagyobb álma. A fontos most az, hogy mindenképpen első osztályú csapatban játszhassak. Az mindegy volt, hogy melyik országban. Örülök, hogy itt is kipróbálhatom magamat.

Laurentiu Branescu fél évig véd Szombathelyen. Fotó: Unger Tamás

– De lehet szerinted Szombathelyen annyit fejlődni, hogy akár csak második számú kapusnak visszatérhess Torinóba?

– Még az út elején járok, rengeteget kell tanulnom. A legfontosabb a játéklehetőség, illetve az, hogy sokat segítsek aktuális csapatomnak. Ezzel hívhatom fel magamra a figyelmet, és lehetek sikeres.

- Diplomatikus válasz. És egyébként hogy érzed: lehetsz valaha Buffon utódja?
– Rengetegen szeretnének azokba a magasságokba eljutni, de nehéz megmondani, hogy tényleg elérhetem-e. Egy biztos: mindent elkövetek ennek érdekében. De nemcsak ez az álmom, hanem, hogy a román felnőttválogatottban szerepelhessek.

– Mi a helyzet a Juve többi sztárjával? Milyen kapcsolatban vagytok?
– A legtöbbjükkel munkakapcsolatban, de Paul Pogbához kötődöm, jó barátok vagyunk. Hasonló korú, mint én, és nagyon sokáig szobatársak voltunk. Azóta is sokat beszélünk telefonon, hogy Szombathelyre igazoltam.

– Tudtad, hová jössz?
– Igen is meg nem is. A Haladásról már hallottam korábban, hiszen a román korosztályos válogatottal játszottam meccset a stadionban. Az NB I-et viszont még nem ismerem, de abban biztos vagyok, hogy jól fogunk szerepelni.

– Bátor kijelentés a tabella utolsó előtti helyéről. Ennyire jónak tűnik a keret?
– A játékosállomány rendben van. Sok a tehetséges fiatal és a tapasztalt játékos, mint Rocchi és Halmosi, akik rengeteget segítenek nekünk. És az új igazolások is hasznára lesznek a gárdának.