Király Gábor: Otthon, édes otthon

A tősgyökeres szombathelyi, a Haladásban nevelkedett Király Gábor 1993 és 1997 között védett a zöld-fehéreknél, majd Németországban, később pedig Angliában folytatta pályafutását. Sorrendben a Hertha, Crystal Palace, West Ham, Aston Villa, Burnley, Bayer Leverkusen, 1860 München, Fulham voltak a csapatai – utóbbitól tért vissza Szombathelyre. A 95-szörös válogatott kapus születésnapján, április 1-jén jelentette be, hogy a második ligában szereplő londoni klubjától két évre a Haladáshoz szerződik. A zöld-fehérek első nyári tréningjén elmaradhatatlan szürke mackóalsójában már a többiekkel együtt készült – a 39 esztendős kapus tehát 18 év után hazatért.

– Valamennyi külföldi csapatomnál nagyon jól éreztem magam, hiszen elsősorban mindenhol edzeni, dolgozni akartam – mondta Király Gábor. – Nem volt olyan nap, amikor ne örömmel mentem volna tréningezni. Nyilván, amikor egy új országba szerződtem, az első csapat kicsit mindig más volt. Így Németországban a Hertha, Angliában a Crystal Palace számított mérföldkőnek. Aztán később öt évig védtem az 1860 Münchenben, és mivel itt több időt töltöttem, a bajor évek is a szívemhez nőttek. Excsapataim szereplését máig figyelemmel kísérem, örülök, hogy a Fulham, az 1860 München, a Hertha, a Crystal Palace és nem utolsósorban a Haladás sem esett ki. A válogatottal is szép tavaszt zártunk, amiben óriási érdemei vannak Dárdai Pál szövetségi kapitánynak. Pali tudja, mikor kell gázt adni a csapatnak és mikor lefékezni. Habár határozott elképzelése van a futballról, nem sémát követ, figyel a játékosokra, mikor mi a jó nekik. A finnek elleni sikerben nagy szerepe volt a meccs előtti kéthetes felkészülésben. Olyan meccset nyertünk meg, ami a finneknek volt élet-halál kérdése. Kétségtelen, jó pozícióba kerültünk, közel vagyunk az első két helyen álló román és északír válogatotthoz, de ennyi és nem több. Azt vallom, mindig az aktuális meccsre kell koncentrálnunk, így most a szeptember eleji románok elleni hazai összecsapásra.

– Ami a Halit illeti, mindig is hangoztattam, hogy itt szeretném befejezni pályafutásomat, ezért is tértem haza most – szögezte le Király Gábor. – Noha csupán két edzésen vagyok túl, azt már leszűrtem, hogy rengeteg ambíciózus, tanulni vágyó, jó gondolkodású fiatal van a keretben. Természetesen kellenek melléjük a rutinos labdarúgók is – mint például Halmosi Péter. Ha ő magát adja, sokat tud segíteni a csapaton. Bár egy mezőnyjátékosnál a kor jobban számít, őt a szív és az akarat mindig viszi majd előre, a fiatalok példát vehetnek róla. Cucuval gyerekkori barátok vagyunk, még előttem van a kép, amikor megszülettek, ikertestvérével, Erikával hozták haza őket a kórházból. Habár szinte együtt nőttünk fel – miután három évvel idősebb vagyok nála – a Haladásban még az ificsapatban és azóta sem futballoztunk együtt. Hétfőtől viszont egy öltözőben készülünk majd, ott, ahová édesapám, Király Ferenc már három-négy éves koromban levitt. A napokban Vörös Csaba technikai vezetővel nosztalgiáztunk az öltözőben; ki, hol készült. Emlékeztem, hogy édesapám hol ült, azt a helyet választottam.

Király Gábor szerda óta edz a Rohonci úton. Fotó: Unger Tamás

Mivel az eddigi elsőszámú kapus, Rózsa Dániel nem hosszabbított szerződést, Király mellett Gyürü László és Gyurján Márton a másik két kapus. Nyilvánvalónak tűnik, hogy ősszel Király nevével kezdődik a zöld-fehérek összeállítása.

– Erre csak azt tudom mondani: edzeni kell folyamatosan, és majd az edző eldönti, ki áll a kapuba – folytatta Király. – Örülök, hogy ismét a Haladáshoz tartozom, amit Mészöly Géza kér tőlem, azt csinálom, ott próbálom a maximumot nyújtani. Angliában már tavasszal hétről-hétre néztem a magyar bajnokikat, feltérképeztem a csapatokat, a játékosokat, hogy tudjam, kitől mire számíthatok. Ha csak egy szezonban egyet védek emiatt, már megérte a sok tévézés. Egyébként már hónapok óta hangolódtam a hazai közegre, a magyar emberek gondolkodásmódjára, a környezetre – nem ér meglepetés. Szeretném, ha a Haladás erős középcsapat lenne, és egy idő után még feljebb tudnánk lépni a tabellán. Az ellenfelek – ahogy régebben – féljenek, ha Szombathelyen kell játszaniuk. Ehhez a jó futball mellett megfelelő csapat és kiváló csapategység kell.

Ebben nagy szerepe lehet a 95-szörös válogatott kapusnak, aki a magyar válogatottban – nem csak a pályán – az öltözőben is vezéregyéniség

– Nem játszom meg magam, nem fogok vezérszerepben tetszelegni, csak magamat adom a pályán és azon kívül is. Úgy dolgozom és viselkedem, ahogy eddig.

A „Király” tehát hazatért. De egyértelmű döntés volt ez a család minden tagjától?– Abszolút, csakúgy mint korábban ilyen esetekben, ezúttal is közösen döntöttünk. Nem volt kérdés, hogy hazatérünk, ráadásul a nagyszülők is gyakrabban láthatják az unokáikat. Már régóta van egy házunk Szombathelyen, most oda költöztünk. A Király Sportlétesítmény, a Király SZE és a Király Kapusiskola eddig is remek kezekben volt, de miután itthon vagyok, könnyebb dolgom lesz. Fiam, a 11 éves Mátyás hozzám hasonlóan kapus, egyelőre nem tudjuk, hol véd majd idehaza – de nagyfiú, majd eldönti melyik klub a legjobb számára. Nekem a Haladás.