Pinkafő főnöke

A Szombathelyi Haladás 37 éves egykori csapatkapitánya, Tóth Péter a nyáron távozott a Rohonci útról, miután nem jutott dűlőre a vezetőkkel a folytatástól. A 328 NB I-es fellépésén 26 gólig jutó védő ezután új kihívást keresett, az osztrák negyedosztályú SC Herz Pinkafeldhez (Pinkafő) igazolt.

Az Oberwarttól 10 kilométerre fekvő több mint ötezres lakosú városka futballcsapata így Tóth érkeztével kapott egy rutinos védőt.

- Egyedüli magyar vagyok a keretben, az egykori Haladás-futballista, Kaj András helyére érkeztem - mondta Tóth Péter. - De korábban futballozott itt Dobány Lajos is, tehát jó hírük van a magyar labdarúgóknak errefelé. Tavaly majdnem kiesett a Pinkafeld, idén öt forduló után két győzelemmel, egy döntetlennel és két vereséggel a 15 csapatos mezőnyben a hetedik helyen állunk. Megjegyzem, a két zakó is elkerülhető lett volna. A középmezőnyben tanyázunk tehát, az 1912-ben alapított klubnak pedig ez is az elvárása, nem szeretnének még egy olyan rizikós évet, mint a legutóbbi volt. Jómagam belső védőt játszom, én vagyok a legidősebb a keretben, rajtam kívül akad egy 34 és egy 30 esztendős focista, a többiek sokkal fiatalabbak. Heti három edzésre, plusz a bajnokira járok ki, emellett itthon a HVSE egyik utánpótláscsapatánál edzősködök. Érzem a bizalmat pinkafői edzőm részéről, a második bajnoki előtt már kikérte a véleményemet, de az elnök is kedvel, volt olyan bajnoki, amit szinte még le sem fújtak, már jobbról-balról ölelgetett. A tréner szeretné, ha idővel én irányítanám a védelmet, ennek jelenleg az a legfőbb akadálya, hogy még nem beszélek olyan jól németül. Szinte mindent megértek, ezzel nincs is gond, ám a beszéd egyelőre nem az igazi. A társak nagyon segítőkészek, ha valamit nem értek, kézzel-lábbal elmagyarázzák. Mellettem futballozik a gárda csapatkapitánya, aki príma kis focista, ketten igyekszünk stabilitást adni a védelemnek. Egyébként roppant kiegyenlített a mezőny, csakúgy mint az NB I-ben, itt is megverhet bárki bárkit. A meccsek iramára sem lehet panasz, noha jó kondiban vagyok, akadt olyan összecsapás, amelyik után egy percre le kellett ülnöm a fűbe szusszanni, annyira kihajtottam magam. De nem csak a meccsek, az edzések is roppant pörgősek, rendesen elfáradok a végére.

- Talán mondanom sem kell, de a körülményekre egy szavam sem lehet - folytatta Tóth. - Stadionunkban van egy takaros kis fedett lelátó, a a gyepünk parádés, a pálya villanyvilágítással felszerelt, a „B”-közepünknek külön büfé áll rendelkezésére, míg jómagam nemrég kaptam meg komplett edzőfelszerelésemet. Ráadásul azt mondják, a Bécs vonzáskörzetében lévő csapatoknál ennél is jobbak a feltételek. A hazai meccsek után a VIP-részben olyan hidegtálakkal, különböző főtt ételekkel várnak bennünk a vezetők, hogy elképesztő. Ne feledjük: az osztrák negyedik vonalról beszélünk.

Tóth Péter hosszú évekig volt a Haladás csapatkapitánya. Fotó: Unger Tamás

- Amúgy a csoportban egyedül nekünk van „B-közepünk”, a mintegy 40-50 főből álló szurkolótáborunk mindenhová elkísér bennünk. Az Oberwarttal mindig preztízsmeccset játszanak - ez errefelé olyan, mint otthon a Hali-ZTE - ezúttal idegenben, 1500 (!) néző előtt léptünk pályára. Nem volt rossz hangulat, ráadásul 1-0-ra vertük riválisunkat. Bár a csapatban csak én vagyok magyar, az osztályban több honfitársam is futballozik, így például a volt haladásos Imre János, Sipos Gábor, Kozmor Ákos vagy éppen Lukács Tihamér. Ha már a Haladás szóba került: természetesen valamennyi hazai meccsen kint vagyok, szurkolok a fiúknak, bízom bent, beindul a szekér. Nem titok: borzasztóan hiányzik a Hali. Bár egy évet még simán elfutballozhattam volna a Rohonci úton, másként alakult, most már ausztriai karrieremet építem. Nem levezetni jöttem ide, fizikálisan nincs gondom, jól is érzem magam, és mivel nem vagyok egy vándormadár típus, még jónéhány évig szeretnék itt játszani - zárta szavait Tóth Péter.

Egy emlékezetes Tóth-találat 2011-ből a Kecskemét ellen. A 93. percben fejelt győztes gól utáni hangrobbanást állítólag a város másik felén is hallották...