Török Gábor: Király egy hősköltemény

Amikor október 13-án lefújták a Törökország–Izland (1-0) és a Lettország–Kazahsztán (0-1) Európa-bajnoki selejtezőket és eldőlt, hogy a magyar csapat pótselejtezőre kényszerül, az MLSZ szombathelyi születésű MLSZ elnökségi tagja, Török Gábor a sporttelevízió stúdiójában azt mondta: „Így legalább bebizonyíthatja a válogatott, hogy az Eb-n a helye”.

– Abban a helyzetben, egy olyan hihetetlen balszerencsés végjáték után pár perccel nem volt könnyű bármit mondani – emlékezett vissza Török Gábor. – Ugyanakkor azt akkor is komolyan gondoltam, hogy egy pótselejtezős győzelem sokkal értékesebb, megbecsültebb lehet, mint egy legjobb harmadik hely. Most ez szerintem mindenkinek nyilvánvaló: akik korábban szkeptikusak voltak, úgy látom, azok is elismerően szólnak a norvégok elleni két mérkőzésről.

– Előzetesen mennyi esélyt adott a válogatottnak?

– Őszintén szólva nem sokat. Aki évtizedek óta hiába reménykedik, az egy idő után megtanulja, hogy miképpen óvja meg magát az újabb csalódásoktól. A mostani pótselejtező számomra – az örömteli végeredményen túl – azért volt különleges, mert ez volt a hatéves fiam első olyan fociélménye, amelyet közösen éltünk át: az elsőt a tévé előtt, a másodikat a helyszínen. Sok minden más mellett azért szorítottam nagyon, hogy neki más legyen az első, mint amilyen nekem volt az elmúlt sokszáz.

– Az MLSZ-nek mekkora része van a sikerben? Gondolunk itt Dárdai Pál és Bernd Storck kiválasztására.

– A meccs után egy barátom viccesen azt mondta, hogy az elnökségek közötti különbség döntött... Ha komolyan beszélünk erről, akkor azt gondolom, hogy a szövetségek szerepe a felnőtt válogatott eredményességében szinte minimális. Persze lehet hibázni a stáb kiválasztásában, ahogy ez az elején történt, és lehet jó döntéseket is hozni, ahogy Dárdai és Storck megbízása kapcsán szerintem sikerült, de a szövetség leginkább a körülményekért, a szervezésért és a háttér megteremtéséért vállalhat felelősséget.

Török Gábor a helyszínen izgulta végig az Üllői úti magyar-norvég pótselejtezőt

– Mi lehet a kvalifikáció rövid és a hosszútávú pozitív „hozadéka” a magyar labdarúgás számára?

– Ezt tartom az egészben a legfontosabbnak. Természetesen nem lett ettől a kijutástól jobb a magyar foci, egyetlen lényegi problémánk sem oldódott meg, de kaptunk egy hihetetlen esélyt. Egy momentumot, egy ugródeszkát. Az a magyar labdarúgás, amely évtizedek óta ördögi körökben vergődött, amelynél csalódás csalódást követett, most egy rövid időre büszke lehet magára. Ha ügyesek vagyunk, ki lehet használni ezt arra, hogy végre angyali körök induljanak el.

– Szombathelyi születésűként, Haladás-drukkerként mi a véleménye Király Gábor teljesítményéről?

– Amikor a Groupama Arénában a nézőtéren ülve figyeltem Király Gábor bemelegítését, és a fiam lelkesen kiabálta, hogy Királygabi, arra gondoltam, hogy amikor a nyolcvanas évek elején a Rohonci úti stadion korzóján elkezdtem meccseket nézni, még Gábor édesapjának, Király Ferencnek a nevét tanultam meg talán először. Aztán jött Gábor, és a pályafutása szinte minden pillanatában neki szorítottam: miatta néztem a Hertha meccseit, vagy hallgattam internetes angol rádióadásokat. Most pedig még mindig ő áll a kapuban, és oroszlánrésze van abban, hogy teljesült egy nagy álom. Szinte hihetetlen. Kész hősköltemény.