Együtt vagy külön aludjunk gyermekünkkel? – Szakértő válaszol

Együtt aludjanak a szülők a gyermekükkel vagy külön? Újszülött kortól felmerül a kérdés, és szervesen kapcsolódik sok egyéb gyermeknevelési kérdéshez. Ezt a témát járta körül legutóbbi élő bejelentkezésében a Gyermekpszichológus blogoldal szerzője, Bojki Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus. Mindjárt az elején leszögezte: lehetnek előzetes elképzeléseink, de azokat sokszor felülírja az élet. És arra is felhívta a figyelmet, hogy amikor az ember szülővé válik, sok bizonytalansággal találkozik.

– Minden első gyerekes szülőnek rengeteg információ áll a rendelkezésére különböző csatornákon: a gyermekgondozásban még bizonytalan anyának és apának mást mondhat a gyermekorvos, a védőnő, mást sugallhatnak a Facebook-csoportok, a tanácsadók – különböző nevelési elvet vallanak a szakkönyvek, és sajnos, könnyen elnyomják az ösztönünket, elbizonytalanítanak – mondta a pszichológus.

Mivel teszünk jót és mivel nem, amikor pro és kontra érvek hangzanak el? Szerinte lényeges, hogy az ösztönhangot meghalljuk, és szűrjük a felénk áramló információáradatot. Ha azt érezzük, hogy nem vagyunk nyugodtak, mert közelebb szeretnénk tudni magunkhoz a gyereket, hallgassunk a saját érzéseinkre. Mostanra ismert és széles körben elterjedt tudományos tény és üzenet: ne hagyjuk a gyereket sírni, és ez nem csak a babakorra vonatkozik. Amikor megszületnek az utódaink, végtelenül kiszolgáltatott lények.

Akár együtt alszunk, akár külön, fontos, hogy az igényeiket figyelembe vegyük éjszaka is. Megoldás lehet, hogy csak az ágyat tesszük a szobánkba. Ezt nevezik középutas megoldásnak: később eldől, hogy saját szobába költözik a gyermek, vagy közös ágya lesz a szüleivel. Ha babakora óta békében, külön szobában tölti az éjszakát, és az anyukája csak akkor megy át hozzá, amikor megszoptatja, utána a baba könnyen visszaalszik, és a családnak ez a komfortos, akkor ebbe nem kell beleavatkozni. Ne arra tréningezzük a gyermekünket, hogy magát nyugtassa meg, ha sír, mert ez nem az emberi természettel megegyező viselkedés. Az érzékeny és válaszkész nevelés hatására a gyerekek ugyanis magabiztosabbak és stabilabbak lesznek.

A szakember szerint onnan is közelíthetünk: családban élünk, és a család egységet jelent, amely támogatja a tagokat. Egy kisgyermek esetében egyértelmű és természetes, hogy az egész család az energiáit jórészt a kisgyermek támogatására fordítja. Azok az irányzatok tehát, amelyek arra biztatnak, hogy úgy szoktassuk a gyereket, hogy mindenáron egyedül aludjon, nincsenek szinkronban az emberi természettel.

Nagyobb, négy-ötéves gyer­mek esetében, ha az együtt alvás már terhes, a párkapcsolatban problémát jelent, a legjobb, ha rugalmasak vagyunk, megpróbáljuk megtalálni az egyensúlyt, és ismét csak a megérzéseinkre hallgatunk, úgy könnyebb megtalálni a jó irányt. Változóak egyébként, hogy a gyermek alvási szokásai hogyan alakulnak, sokszor csak átmeneti egy-egy állapot. Bojki Andrea megnyugtatott: nehéz a helyzetet végleg elrontani.

Összegzésképpen: alakítsuk ki a saját szokásainkat, a saját megérzéseinkre hallgatva. Az alvás szeparációs folyamat a gyerekeknél: számukra elválást jelent. Amikor éjszaka megébrednek, félelmet érezhetnek, közelségre vágyhatnak – tartsuk ezt tiszteletben. Alakítsuk ki a család minden tagjának megfelelő alvási módot, ugyanakkor figyeljünk a családi egységre is. Mindig azt a családtagot vegyük előre, akinek adott esetben a nagyobb támogatásra van szüksége – ez néha lemondást kívánhat a család más tagjainak részéről. A lényeg az, hogy mozgassuk a családunk erőforrásait.