Őszi árpát és búzát vetettek – A csepregi határban jártunk

Mondják, hogy a kislányt vasárnap, a táblát dűlőről nem szabad nézni, mert akkor mást mutat. Ahogy a férjhez menés előtt álló menyecskéről reális képet hétköznapokon lehet alkotni, úgy a tábla minőségét a közepéről lehet megítélni. Szeptemberben szántottak, hengereztek, és most addig kompaktoroznak, dolgoznak a talajon, amíg el nem éri azt a szerkezetet, hogy kialakul alul egy kemény ágy a magnak, felette pedig a puha takaró.

Németh István érkezik a kompaktorral, majd a testvére, Németh Zsolt kanyarodik oda a pneumatikus vetőgéppel: a családi gazdaságot ketten művelik, most az idő is sürget, fontos, hogy ne essen, de fújjon a szél, piruljon a határ. – Tavasszal a szárazság volt probléma, a nyár „medárdos” volt – mesélnek a természetnek való kiszolgáltatottságról. – A nyári eső úgy jött, hogy csak a kukoricának meg a napraforgónak tett jót, a repcének, búzának, szalmának nem. Ősszel kihívás volt a túl sok eső, most próbáljuk kihasználni ezt a kis jó időt. A magnak még októberben földbe kell kerülnie, hogy a téli mélynyugalmi állapotát el tudja érni. Örülünk, ha még most „kisorol, vagyis kizöldell; optimális esetben tíz napon belül már láthatók lesznek a két-három centiméteres kis növények. Szoktunk gyomirtózni is, de lehet, hogy az időjárás azt már nem engedi. Szuperszelektív gyomirtót használunk, ami a kultúrnövényt nem viszi ki, csak a kalászos gyomot, fő ellenség a búzához hasonlóan egyszikű nagy széltippan.

A pótkocsin hatalmas, 900 kilogrammos zsákokban áll 45 mázsa mag, létrán lehet oda felmászni, kézi munkával, vödörrel merik a vetőgépbe, ha kifogy. Ez a nagy gazdaságokhoz képest nem sok, de két embernek kétnapi munkája a családi birtokon. 250 kilogramm magot szórnak szét egy hektáron, arra külön ügyelni kell, hogy egyenletesen kerüljenek a magok a sorokba. Néha segít egy unokatestvér, aki beül a vetőgépet húzó traktorba figyelőnek, népnyelven „farosnak”. Ez az elnevezés a régebbi fajta vetőgépekről maradt, amikor a segítő a vetőgép farán állt, és vigyázott, nehogy eltömődjék a csoroszlya, vagyis az a tárcsa, ami kinyitja a magnak a barázdát, amit pedig egy másik henger takar vissza.

Németh Zsolt elberreg a traktorral, visszatér „dűlőzni”, vagyis először körbeveti a táblát, utána indul neki a hosszú soroknak, amit a kombinátorral már megművelt a testvére, István. Kijelölik a művelő­utakat is – ez itt 15 méter széles –, mindig azzal összefüggésben, hogy mekkora a permetezőgép karja, hogy precízen le tudja fedni a földet.

Kifordulva a földútról más táblákat is szemlézünk: nem nagyon tudnak a gazdák vetésforgót csinálni, mert kevés növényt termesztenek, errefelé főleg repcét, búzát, árpát. Ha pedig egy kultúrnövény önmaga után kerül, felszaporodik a gyomnövénye is, és ez terméscsökkenést okoz. A közelben egy répaföldet készítenek elő az őszi búza alá, odébb a zöldítésre szánt földön egy speciális mag­keverékből olajretek, mustár és repce virul még, attól függően szártépőzik és forgatják be majd a földbe, hogy tavaszi vagy őszi növényt szánnak utána. Az is látszik egyes helyeken, hogy volt, akinek sikerült tíz nappal korábban vetni, mert ott már zöldell, a mag „kisorolt”.