László Attila szerint ilyen kitüntetést nyugállományú katonatiszt még nem kapott a megyében

Ilyen magasrangú kitüntetéssel tudomása szerint nyugállományú katonatisztet még nem illettek a megyében. Számos más hazai és külföldi elismerés után az alezredes szerint már a felterjesztés is kitüntetés volt, úgy véli, rajta keresztül a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége tevékenységét értékelték. Aktív időszakáról is kérdeztük, amit Szombathelyen kezdett, és itt is fejezett be.

- Azért nem tudtam nappali tagozatos lenni a tiszti iskolán, mert előtte megnősültem. Soha nem bántam meg egy percre sem, 47 éve élek boldog házasságban. Akinek nincs stabil családi háttere, annak tönkremegy a katonai élete is – meséli. – Az elhivatottságom családi gyökerű volt: édesapám megjárta az orosz frontot, a nagybátyám egy repülőgép-szerencsétlenségben halt meg 1941-ben, amikor a frontvonal mögé ment bevetésre a zászlóalj, bentégett a pápai vezérgépben, ami lezuhant. Amikor édesapám megtudta, hogy katona akarok lenni, de hezitálok a párt miatt, azt mondta, hogy „Nem a pártra esküszöl fel, hanem a hazádra!” Ez eloszlatta a kételyeimet, és végigvezetett a pályán.

László Attila érettségi után tartalékos tiszti képzésre jelentkezett, 1975-ben vonult be tábori tüzér szakra, Várpalotára, hallgatóként szakaszparancsnoki teendőket látott el, 1976-ban került Szombathelyre, csapatszolgálatra a 93. páncéltörő tüzérosztályhoz, a 2. üteg szakaszparancsnoka volt. 1977-ben avatták alhadnaggyá.

- Bent maradtam volna továbbszolgálóként, de elhelyeztek volna Marcaliba, a tüzérdandárhoz. Akkor már megszületett a kislányom, aztán a fiam, és két gyerekkel nem vállaltam, hogy különválok a családtól, vagy Marcaliba viszem őket, inkább leszereltem.

Jelentkeztem rendőrnek, de a személyi beszélgetésen megkérdezték, hogy templomi esküvőnk is volt-e, és meg vannak-e keresztelve a gyerekek, és miután igennel feleltem, azt mondták, majd értesítenek. Nem értesítettek. 1980-ban visszahívtak az alakulatomhoz, 1983-tól lettem hivatásos katona. A 2. ütegnél voltam ütegparancsnok-helyettes, majd rakéta-páncéltörő üteget szerveztek, és ott 1984-ig ütegparancsnok lettem, majd felderítő főnök. Békeidőben ez a mágneses műszerek pontosítását, a hadrendi szervezetek megtervezését jelentette, az ellenfélről szóló adatok beszerzését és feldolgozását; hadrend során – gyakorlaton vagy éles helyzetben – figyelő pontok bemérését, tüzelőállások meghatározását, az előrevonási útvonalak megtervezését, a felderítő katonák kiképzését.

1986-ban hadműveleti tiszt lett, 1987-ben átszervezték a tüzér oztályt ezreddé, ahol továbbra is hadműveleti tiszt volt, és a beosztás mellett igazgatási feladatokat is ellátott.

- 1989. október 22-én hazajöttem a munkából, mikor jött a parancs, hogy menjek vissza, jön értem autó. A kőszegi munkásőrséget kellett elfoglalni. Kitétel volt, hogy aki lefoglalja, az tizes beosztásnál alacsonyabb nem lehet, megfontoltnak kell lennie, és a beosztottjai megbízható tisztesek legyenek, hogy ne lőjenek ránk. Ha egyetlen lövés eldördült volna, megállíthatatlan lett volna, ezt mindenki tudta – meséli. – Kimentünk Kőszegre, és nem találtuk a munkásőrség tábláját. A rendőrségre mentünk tájékozódni.

Mondták, hogy jó helyen voltunk, az az, de még az utcatáblát is levették róla. Hiába voltunk mi is betárazva, amikor kinyitották a kaput, két géppisztolyos állt velem szemben, ha lőttek volna, esélyünk sem lett volna. De így fogadtak minket: „Csakhogy megjöttetek! Már régóta vártunk benneteket!” Letetettem a fegyverüket, felállítottam a katonáimat fegyveres őröknek, a ki és belépés csak az engedélyemmel történhetett. Az ottlévő fegyvereket és az objektumot kellett őrizni. Mindez országos szinten is lezajlott, egyszerre kellett lépni mindenhol. A többi – a szombathelyi, és az összes Vas megyei – munkásőrségi objektumot a Savaria Gépesített Lövészdandár foglalta el. Mindenhol várták őket. Véleményem szerint ez azt jelenti, hogy a rendszerváltás már korábban megkezdődött. Letettük az új esküt a köztársaságra. Aki nem, az leszerelt. Az ismeretségi körömből két olyanról tudok, aki nem írta alá.

- 1992-ben kezdődött a délszláv válság, a csapatok mozgatása, elvitték innen a felderítő és a rádiófelderítő zászlóaljat. Akarták, hogy menjek el akadémiára, de nem vállaltam, pedig a feleségemet is meggyőzték, támogatott volna, de nem akartam négy évet távol lenni a családomtól – mert a tapasztalatok szerint a távollétekre rámentek a családok -, ráadásul utána nem helyeztek volna vissza oda, ahol voltam.

László Attila ezidőben humán szervező főtiszt volt, pályázat útján. Ehhez kitétel volt, hogy polgári felsőfokú végzettség kell, és akkor már hallgató volt a POTE egészségügyi főiskolai kar szociális munkás levelező szakán. Maradt Szombathelyen, 1995-ben felszámolták az alakulatát. Jogutódként megalakult a Savaria Kiképző Dandár – ő keretosztály paracsnok lett hadműveleti tiszti beosztás mellett -, Dunántúli kiképző központtá szervezték, Szombathely és Tapolca helyőrséggel, a parancsnokság Tapolcán volt. Szombathelyen laktanya lett, új parancsnok került ide, neki meg hadműveleti tiszti beosztás volt felajánlva. Főiskolai hallgatóként a „Humán szervezeti felépítés a Magyar Honvédség átszervezése során” című tudományos diákköri dolgozatával harmadik lett, aztán megszerezte a diplomát.

Emellett büszke arra, hogy 1998-ban, mikor 44 éves volt még a magasabb egység háromtusa (lövészet, kézigránátdobás, fegyveres futás) bajnokságán harmadik lett. Abban az évben ment nyugdíjba az átszervezés során. Bekapcsolódott a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesületbe, amely tizenhat egylet között a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetség alapítója volt. Ez utóbbi vezetőségének tagja lett, majd 2002-től régióvezető és elnökségi tag. A szövetség képviselte azoknak a katonáknak az érdekeit, akiknek bizonytalan lett a jogviszonyuk, amikor felszámolták a határőrséget. Nemzetközi kapcsolatokat építettek ki Burgenlanddal, Szlovéniával, Szlovákiával, együttműködési megállapodásokat kötöttek, gondozzák a hadisírokat, részt vesznek a katonai megemlékezéseken.

Pártpolitikai függetlenség mellett céljuk a katonai hagyományőrzés, a katonai pályára irányítás, részt vesznek a Katonasuli programban, nyári táborokban, haditornán feladatokat adnak az egyes állomásokon. 2012-ben az osztrák békefenntartók megkeresése nyomán kötöttek együttműködési megállapodást. Szervezik a katonai zarándoklatokat. László Attila 2014-ben és 2019-ben lövészversenyt szervezett és vezetett le Győrben osztrák, szlovén, magyar bajtársaknak, tizennyolc csapat részvételével.

Ha visszatekint a nyugállományban töltött 23 évre, ez az időszak is elég mozgalmas volt. Hogy mi volt benne a legszebb? Ami az aktív katonai életben is: bele tudta vinni a hitet, lelkesedést az emberekbe.

Kiemelt képünkön: László Attila az osztrák békefenntartóktól kapta a keresztet, amely a Golán-fennsíkról származó repeszdarabokból készült. A friss állami kitüntetést a veszélyhelyzet miatt még nem vehette át