Fizetés nélkül távozott a becsületkasszától – Vas megyei tulajdonosokkal beszéltünk

Házi készítésű paradicsomszósz, sárgabarack, eper és szilvalekvár sorakozik a gondosan leterített kis sámlin az egyik kőszegszerdahelyi ház előtt szerdán. Mint megtudjuk, utóbbi Veri néni saját specialitása: vörösbort is tesz a gyümölcs mellé. A kedvezőtlen időjárás miatt most még szerényebb a választék, de ahogy a környékbeliek, ő is rendszeresen kipakol, régóta üzemeltet férjével közösen becsületkasszát.

– Nagy a kert, valami mindig akad. A bevétel jó kiegészítés a kevéske nyugdíj mellé, és szerencsére még mindig több a becsületes ember, mint a szélhámos – teszi hozzá Jagodics Imréné. Emlékszik azonban olyanra, hogy két nagy üveg lekvárral kerekezett el valaki fizetés nélkül, ahogy volt már példa arra is, kétszáz forintot talált két kiló gesztenye helyén.

A becsületkassza őse a templomi adománygyűjtő doboz lehetett. Németországban már korábban hagyománya volt ennek a kereskedelmi formának, nálunk, elsősorban a határ felé vezető kis falvakban, a 20. században vált népszerűvé. A helyiek azt mondják, a koronavírus-járvány miatt sok Ausztriából érkező vásárló elmaradt, és időről időre bukkannak fel visszatérő lopók. Most éppen egy fekete autós okoz sok bosszúságot Lukácsházán.

Egy ottani árus tapasztalati szerint a férfi akár öt kört is képes megtenni a faluban egy csomag hagymáért, a megfelelő pillanatra várva. Majd így fogalmaz: – Annyi benzinből mennyit vehetne? Egyébként pedig, ha rászoruló lenne, neki is adnám, de tudja, pont ők a becsületesek. Egyre többször jut eszembe, inkább felhagyok ezzel az egésszel.

Néhány házzal arrébb egy hölgy virágokat árul. Ő is hallott az esetről, de jó tapasztalatai és visszajáró vevői is vannak. Ők például a papírpénzt automatikusan a postaládába dobják, a visszajárót pedig később levásárolják.