Olvasónk írta: ha másokon segítesz, magadon is segítesz

A szorgos munkások lepakolták a fát az autóról, a ház alatt mélyen húzódó pince ablaka elé. A kuglikra fűrészelt tűzifa egymáson hevert és várta sorsának beteljesülését. A tulajdonos – egy őszen csillogó hajú, kicsire zsugorodott nénike – bottal a kezében lépegetett a farakás körül. Néha-néha megpihent, és közben virágokat rendezett a járda szegélyén lévő ágyásban. Sietős buzgalommal, enyhült sóhajjal ismételgette: mi lesz ezzel a sok fával, ki fogja lehordani majd a pincébe? Megjegyzem: később elmondta, hogy ugyan a fia ígérte, hogy eljön, de megint közbejött valami. Ezt ismételgette a remény utolsó szálaiba kapaszkodva. Az arra elhaladó idős férfi ezt hallotta.

Ez a mondat talán éppen erre az idegen emberre irányult. Ő megállt, odament, és halkan megjegyezte: nemsokára viszszajövök, bízhat bennem. Múltak a percek, iramlott az idő, majd megérkezett a férfi két fiúunokájával. A nénit boldog megelégedés, öröm töltötte el. Nekiláttak a munkának, a puha könnyű kis kezek szorgalmasan dolgoztak, annak ellenére, hogy a kis ujjak nehezen ragadták meg a hasábokat. Óriási volt a gyerekek lelkesedése. A nagyapa kemény elszántsággal, szélesen lendülő kezekkel szórta le a fát a pincébe. Jókedvvel együtt voltak, olykor csilingelő nevetés hallatszott. A jó hangulat erősítette akaratukat. A végére elfáradtak, a nagyapa lelket öntött beléjük és megdicsérte őket. Ahogy szokta, ilyenkor széles tenyerét fejükre téve magához vonta őket. A néni megköszönte a nagy segítséget, és elővette a pénztárcáját, de a nagyapa visszautasítota. Az unokák viszont boldog tulajdonosai lehettek egy szatyor édességnek.

Ők együtt éreztek a nénivel, aki szükségben volt. Az elején még idegenek voltak egymás számára. Igazi örömet nyújtottak, önzetlenül segítettek. Tudjátok, kisunokáim, mondta a nagyapa, sikerrel indult a napunk, és ez biztos, hogy továbblendít minket majd. Az egymásra figyelés átsegít a bajokon. Hát igen! Ilyenek vagyunk mi, emberek. Ha tudunk, segítünk. A sok-sok jóból, ami benünk van, adhatunk. Ha időt szánunk másokra, megszépül bennünk valami, ezért jó szívvel kapcsolódjunk egymáshoz.

Fehér Levente