Összegyűjtöttük a legszélsőségesebb teleket: kifagytak a fák, vagy megindult a virágzás

Ugyan a tudomány megkülönbözteti a meteorológiai és a csillagászati telet, ezek időben nem esnek egybe. Sőt, a valóságban igen nagy időeltolódások lehetnek a tél beköszöntésében és búcsúzásában. Előfordult, hogy október végén kezdődött, máskor viszont még áprilisban is tombolt. Van, amikor hónapokig tart, máskor egy-két hónapra korlátozódik. Az egyik szélsőség sem kedvező: akkor a legelőnyösebb a tél, ha a hőmérséklet egy kevéssel a 0 fok alatt marad. A kemény tél megterheli mind az egyént, mind a társadalmat. 

De milyen is nálunk a normális, a zord és az enyhe tél? Normális az a tél, ha a középhőmérséklet nulla fok körüli. Ha –2,5 foknál alacsonyabb a téli középhőmérséklet, akkor zord a tél; ha +2,5 foknál magasabb, akkor enyhének számít. Történelmünkben visszapillantva az írásos feljegyzések óta több esetben is nagyon zord tél volt Magyarországon. Az 1829–30-as tél a –5 Celsiusfokos középhőmérsékletével csúcstartó, de az 1928–29-es tél a maga –3,6 értékével is keménynek számított.

 Régebbi történelmünkben sok téli furcsaságot jegyeztek fel. Eszerint 1234-ben például olyan hideg volt, hogy a pincékben a bor megfagyott, és fontonként, súlyra árulták. 1443–44 telén Hunyadi és a törökök kénytelenek voltak fegyverszünetet kötni a nagy hideg miatt. 1458. január 24-én a Duna jegén választották Mátyást királlyá. 1708–1709-ben oly kegyetlen tél tombolt, hogy kifagytak a fák, úton-útfélen megfagyott embereket lehetett látni, a farkasok csordákban támadtak a falvakra. 

Ezek persze évszázados ritkaságok, és az ilyen téli időjárás elemi csapásnak számít. Van példánk a másik végletre is. 1327-ben például már januárban virágba borultak a fák, és olyan enyhe volt az idő, hogy pünkösd napján arattak, Jakab-napkor (július 25.) pedig szüreteltek. 1572 februárjában már minden kizöldült, nyíltak a virágok, költöttek a madarak, és márciusban a szabadban lehetett fürdeni. A 20. század második felében egy-egy kivétellel sorozatosan enyhe telek követték egymást.

 Mindössze öt telet lehetett hidegnek és havasnak nevezni: 1946– 47, 1953–54, 1962–63, 1963–64 és 1986–87. Az elmúlt évszázad második felében a legenyhébb tél 1971–72-ben és 1982–83-ban volt, a csúcsot pedig sokáig az 1950–51-es tél jelentette.