45 éve avattak szifonpatron üzemet Répcelakon

A répcelaki patrontöltés múltja

Répcelakon a patrontöltés 1960-ban kezdődött meg a Vegyicikkeket Kiszerelő Vállalattól átvett töltőgéppel. A rá következő évben már 6 darab angol rendszerű gép vette ennek át ennek a helyét. Miközben 1961-ben még csak 1,6 millió darab patron töltésére volt lehetőség, 1973-ban elérték az 500 millió darab/év feletti mennyiséget. A világ legnagyobb patrontöltő üzeme ekkor Répcelakon működött. 1965-ben megindult a szifonpatron export Lengyelországba és az NDK-ba, illetve a cseppfolyós széndioxid és szárazjég export Csehszlovákiába.

Az 1970-as évek közepén szinte nem volt olyan háztartás Magyarországon, ahol ne használtak volna szifonpatront. Az évi több mint 500 millió darab szifonpatront nagyrészt belföldön értékesítették. Magyarország az egy főre eső patronfogyasztásban az első helyen állt a világon. A szifonpatronnal készített szódavíz kellemes ízű, egészséges, frissítő hatású volt. Ebben nem kis szerepe volt a répcelaki természetes eredetű széndioxidnak. A szifonpatron előnye volt az is, hogy a szódavíz elkészítése kényelmes volt és gyors. A Magyarországon forgalmazott patronokon kívül a vállalat előállított export célokra, egyszeri felhasználásra alkalmas, úgynevezett rövidnyakú, eldobható patronokat is. A Szénsavtermelő Vállalat külkereskedelmi jogával élve mintaszállítmányokat juttatott el hazánktól távoleső földrészekre, országokba is. Az exportra kerülő patronok jó minőségét és védettségét a REPco márkanév garantálta.

Duplájára nőtt a termelés  

A répcelaki gyár termelési csúcsa a negyvenöt évvel ezelőtti fejlesztés során az addigi évi 50 millió dobozról 120 millió dobozra nőtt. Igaz annyira még nem volt szükség, de az export és a belső fogyasztás további növelésével is számolniuk kellett.

Az új patrontöltő üzemben jó körülmények között dolgozhattak a munkások. Óriási tehertételtől szabadultak például azok a patrontöltő asszonyok, akik a régi, zsúfolt, zajos üzemben kézzel dolgoztak, 1977-től pedig a korszerű automatizált gyárrészlegben.

Száznegyven millió forintot költött erre az új patronüzemre a vállalat, az üzem berendezései javarészt automatizáltak voltak. Sokkal kisebb lett a zaj is, mint a régi töltőben. A régi üzemben egy-egy asszony 14-15 ezer patront tudott gázzal megtölteni. Az új üzemben az automaták mellett 72 ezret! A töltőnők fizetése három-négyszáz forinttal nőtt, volt, akié még többel. Ő háromezerötszáz forint körül keresett havonta.

Az 1971-ben kezdett nagy arányú fejlesztés legnagyobb létesítménye volt ez a patronüzem. Amely még számos érdekességet kínált. Például azt, hogy az új - világviszonylatban is egyedülállónak- mondható berendezések, automaták nagy részét a szénsavgyári fejlesztő és kivitelező kollektíva készítette. A. legtöbb gépet ők tervezték, közülük sokat ők is gyártottak. Ilyen technológiával, mint a répcelaki egyetlen szénsavgyár sem dolgozott a világon. A mérnökök, munkások, technikusok alkotó egységének nagyszerű példája volt ez az eredmény.

1977-ben nemcsak ezt a fontos üzemet hozta tető alá a Szénsavtermelő Vállalat, hanem a termelést is igen jelentősen növelte, azaz túlteljesítette. A legerőteljesebben fejlődő vállalatok közé tartozott a megyében a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat.

A közkedvelt habpatron

És ha már a patronokról esik szó, nem mehetünk el a vállalat másik, nem nagy gyártási múlttal rendelkező terméke, a habpatron mellett, ami rövid idő alatt mind belföldön, mint külföldön nagy népszerűségre tett szert. A dinitrogénoxid gázzal töltött patronok tejszínhab, különféle gyümölcshabok, turmix italok elkészítését tették gyorssá, kényelmessé. Felhasználásuk jelentős fizikai munka alól mentesítette a háziasszonyokat. A habszifonkészülékben és hűvös helyen tárolt készítmények hosszú ideig frissek, felhasználhatók maradtak. A habpatronokat külföldre is szállította a vállalat, ahol REPCO dinox néven ismerték és szerették meg a fogyasztók.

Az új tisztítósor

A fejlesztések az új patrontöltő üzem átadásával nem értek véget. 1980-ban új tisztítósort avattak a Szénsavtermelő Vállalatnál. A Szénsavtermelő Vállalat 1980-as új tisztítósorának üzembe állításával a gyár addigi fejlődésének jelentős szakasza zárult le, csaknem tíz esztendő megvalósult terveinek végére került pont. Szemmel látható volt a változás: új épületeket emeltek, 1979-ben még üres területen csővezetékek kígyóztak, tartályok álltak, berendezések működtek. 1974-ben készültek el a monstrum tervei, és öt évvel később vonultak fel a Budapesti Kőolajipari Gépgyár szerelői, hogy munkához lássanak.

A berendezések telepítésében, szerelésében, a kiszolgálóegységek építésében még számos vállalat részt vett: Győrből, Budapestről, Szombathelyről. Több mint ezer embert mozgatott meg a tisztítósor. 1980 júniusában már át is adták, augusztusban pedig jöttek az üzemi próbák, majd néhány hónappal később végképp üzembe állították.

Az 1980-as feltárások szerint Répcelak térségében 4,2 milliárd, Mihályiban 7,8 milliárd köbméter szén-dioxid rejtőzött a föld alatt, kitermelésre, hasznosításra várva.