Harangozó Bertalan: A közjó sokak nagy-nagy erőfeszítésével jön létre, a csoportérdekek összessége nem a közjó

Közvetlenül a rendszerváltás után Szombathely alpolgármesterének választották. Hogyan emlékszik: mi az, ami elindította a politikai szerepvállalás irányába?

- Sokat kaptam a családomtól: hitben, becsületben, tartásban, gondolkodásban. Ez nem volt annyira nehéz a két világrendszer határán, a vasfüggöny árnyékában. Ott voltunk Szentpéterfa határában, és vége volt a világnak. A túloldalon meg kezdődött egy másik világ, ahova nem lehetett átmenni. Felnőtt életemet egy tudatos döntés nyomán Krakkóban kezdtem. Egyházfővé történt megválasztása után akkor látogatott haza először II. János Pál pápa. 1979-et írtunk. Olyan benyomásokat, olyan megerősítést kaptam ott mind világnézetben, mind politikai meggyőződésemben, ami egész életemben bátorságot adott. Egy tudatos döntés született bennem a szerepvállalásra, amire az én meggyőződésem szerint akkor – valljuk be – semmi esély nem látszott. Azt tudtuk, hogy az akkori rendszernek vége lesz, de azt nem, hogy ahhoz mindössze csak egy évtizedre lesz szükség.

1990-ben már a KDNP tagja voltam. Amikor 1990. október 30-án a kereszténydemokrata képviselők egy csoportja megkeresett, hogy vállaljam az alpolgármesteri megbízatást - a családom támogatott – elfogadtam, és Wagner András polgármester előterjesztésére a közgyűlés még aznap megválasztott a tisztségre.

Milyen célokkal vágott neki a városvezetői feladatoknak?

- Ez nem csak az én célom volt: egy demokratikus önkormányzati rendszert kellett teremteni, mert a tanácsrendszer nem volt az. Ez volt az alapvető stratégiai cél, amiben szerintem a rendszerváltó képviselők politikai meggyőződésüktől függetlenül egységesek voltak. Akkor teremtettük meg az önkormányzati szociális, oktatási és egészségügyi rendszert.

Nagy elégtétel volt, hogy 1991. augusztus 19-én itt járt II. János Pál pápa, és a szombathelyi reptéren sok tízezer hívővel, családommal együtt találkozhattam a Szentatyával. Ebben a ciklusban sokat dolgoztunk a szombathelyi elkerülő úthálózat továbbépítésén, akkor kezdődött a városi térinformatikai rendszer és a regionális szennyvíztísztitórendszer fejlesztése is.

1994-ben mégis a megyei önkormányzatnál folytatta a munkát: a Vas Megyei Közgyűlés alelnökének választották.

- Iskolarendszer, egyetem, színház - számos Szombathelyhez fűződő, mégis megyei hatókörű kérdés, amik akkor már napirenden szerepeltek. Jómagam inkább a megyei feladatokra orientálódtam és a megyei listán indultam el az önkormányzati választáson. Az akkor 40 tagú megyei közgyűlésben 7 képviselővel a KDNP volt a harmadik legerősebb frakció. Tizenöt évet dolgoztam a Központi Statisztikai Hivatalban, ennek jóvoltából sok mindent tudtam a vármegyéről. Ismertem a 216 települést, a gazdasági mutatókat, a demográfiai adatokat, ez pedig áttekintést, rálátást adott.

Mi az, amit ezekben az években önkormányzati tisztségviselőként megtanult és amit később, akár kormánymegbízottként tudott hasznosítani?

- Az önkormányzati munka mindennapi egyeztetések sokaságát jelentő folyamatos kompromisszumkeresés. Az első ciklusra különösen érvényes volt ez, amikor egy alpolgármesteri fogadóórán százak jelentek meg. Az intézményfenntartás és -működtetés kihívásait is megismertem, és a politikai ellenfelek vagy partnerek természetét, gyakorlatát, gyarlóságait. Továbbá, hogy a közjó sokak nagy-nagy erőfeszítésével jön létre. A csoportérdekek összessége nem a közjó. Ha pozitív példát akarok mondani, akkor a szombathelyi mérnökképzés megteremtése ilyen volt. Az sokak együttműködésének, erőfeszítéseinek és munkájának közös gyümölcse: az egyetem, a vállalatok, a kormányzat felsőoktatásért felelős államtitkára is hozzájárultak.

A Vas Megyei Kormányhivatal vezetőjeként melyek volt a legnehezebb évei?

- Tizenegy évet és öt hónapot voltam kormánymegbízott három kormányzati ciklusban. Azt mind a mai napig nagy megtiszteltetésnek tartom. Az első két év (2011-2012.) azért volt kihívásokkal teli, mert meg kellett szervezni a kormányhivatal egészét: össze kellett rakni a struktúrát, az egyes, korábban önállóan működő szakigazgatási szerveket. Az alapokról kellett felépíteni a hivatal pénzügyi, humánpolitikai és informatikai területeit. 2012-ben pedig újabb nagy feladatot jelentett a megyei önkormányzati intézményrendszer átvétele. Az utolsó két esztendőben a Covid-világjárvány hozott sok kihívást, próbatételt. Főként a pandémia elején, oltóanyag híján televoltunk aggodalommal, gondoskodni kellett a védekezésről, a tesztelésről, majd a vakcinálásról, s közben a napi munkát is végeztük.

Kormánymegbízottként elért eredményei közül mire a legbüszkébb?

- Arra a kiváló munkatársi gárdára, amely a kormányhivatalban dolgozik. Bátran elmondhatom: számos szakterületen – anélkül, hogy bármelyik főosztályt is kiemelném – az ország élén járunk. A kormánytisztviselők a magyar állam területi közszolgái, sokkal több megbecsülést érdemelnének. Nincs olyan Vas vármegyei polgár, aki valamilyen úton-módon ne kerülne kapcsolatba velük: akár vármegyei hatásköri szinten, akár a járások szintjén. Amire szintén büszke vagyok: sikerült talpra állítani a Vas vármegyei járási rendszert, amivel a városaink, mint járási székhelyek további rangot kaptak. Létrehoztuk a kormányablakrendszert, ahol csak lehetett megújítottuk a kormányhivatali, és ajárási hivatali épületállományt.

Jelenleg is a KDNP Vas megyei elnöke, hogyan látja a párt jövőjét helyben?

- Két ember életpéldája biztossá teszi a jövőt a KDNP számára, ésVas vármegyében is: Kerkai Jenő jezsuita szerzetes, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületének (KALOT) megalapítójának és Barankovics István, a Demokrata Néppárt főtitkárának majdnem vértanúsággal felérő élete áll előttünk. Amíg ilyen elődökre nézhetünk fel, mindig lesznek, akik a kereszténydemokrácia ügyét, annak zászlóját felvállalják. Meg kell szólítanunk és közösségi szerepvállalásra kell hívnunk a fiatalokat, hogy megértsék: fontos az egzisztenciális, egyéni érvényesülés, de annak a keretrendszerét alakítani kell. Mindenki azt másra hagyja? Alkalmatlanokra, kóklerekre? Senki nem fog tudni elmenekülni, a világ folyamatai mindenkit utolérnek, azokkal szembe kell néznünk. Lehet alakítani azokat akár helyi, akár országos szinten, ezért kell a politikai szerepvállalás. Ha másért nem, a családunkért, a gyermekeinkért, az unokáinkért.

Most, hogy márnem kormánymegbízott, mennyi időt tölt borászkodással?

- Mint minden tisztességes munka, a bor is megkívánja a maga idejét. Az elmúlt években és most is igyekszem mindig megadni számára a szükséges időt. Hamvas Béla A bor filozófiája című művét néha a kezembe szoktam venni, annak van egy jeligéje: „Végül is ketten maradnak: Isten és a bor”. A bor túlmutat a mindennapi életen, ezért is fontos a számomra.