Otthon az egykori malomból - Veres Gábor szobrászművész vezetett körbe minket Répce-parti otthonában - fotók

A tavasz hangjai fogadnak bennünket Hegyfaluban, az egykori vízimalomnál, Veres Gábor szobrászművész és Veres Éva ötvösművész birtokán. Ahogy közelítünk a bejárathoz, Veres Gábor leteszi a szerszámot – egy vasdarabot csiszolt éppen –, szívélyesen üdvözöl bennünket. A bejárati ajtónál egy roppant Reagan-szobor fogad. Ő a portás. Azon a helyen, a padláson, ahol az elődök a szénát tárolták a lovaknak, hatalmas méretű mellszobrok sorakoznak. Belépünk a műhelybe: sorakoznak a befejezett, a már elkezdett munkák. A galérián alakították ki Éva ötvösműhelyét. Az emeleten a fali polcokon sorakoznak a saját alkotások, falakon fotók, festmények. A nagy kupac terrakottának is megvan a maga története. – Amikor három évvel ezelőtt eljöttem nyugdíjba a szombathelyi művészeti iskolából, akkor ezeket a helyhiány miatt kidobásra szánt darabokat elhoztam. Gondoltam, felrakosgatom az egyik falra, és emlékeztetni fog arra a szép időszakomra, amikor tanítottam. 

A konyhába lépve kiderül, hogy miként lehet egy zongorát átalakítani, hogy az megmaradjon hangszernek, de íróasztalként is funkcionáljon, amelynél ülve az ide látogatót messziről látni lehet távcsővel az ablakon kitekintve. A nyitott ablakon át beszűrődik a Répce morajlása, alkotásra inspiráló környezet. Nem titok, a házaspár az 1980-as évek végén másra sem vágyott, mint hogy háborítatlanul tudjon dolgozni, Pest után vidéken otthonra találni, távol szomszédoktól, a város zajától. Az elmúlt három évtized bizonyítja: jól döntöttek. A kezdeti építkezés után, amikor már ide költöztek, az elmúlt három évtizedben a házon és környezetében a fejlesztéseket, átalakításokat saját maguk végeztek el. Az ácsolás, az asztalos-lakatos munka nem áll messze tőlük. Ahogy beszélgetünk a ház körüli teendőkről, óhatatlanul is a szobrászmunkára terelődik a szó. 

– 2018-ban a Miniszterelnökség meghívásos pályázatot írt ki Antall József egész alakos, ötnegyedes portrészobrának elkészítésére – mondja Veres Gábor. – Sikerült elnyernem, a munka el is készült. Most pedig arra várunk, hogy a szobrot elszállítsák, és a fővárosban, a Szent György téren elfoglalhassa méltó helyét. Veres Gábor elgondolkodva így folytatja: – A mi területünket nem is igazából a vírushelyzet vetette vissza, hanem sokkal inkább a brutálisan megdráguló alapanyag- és energiaárak. Az önkormányzatok pedig érthető módon a működést helyezik előtérbe, így most kevesebb a megrendelés. De nem panaszkodom. Munka mindig van annak, aki szeret dolgozni, legfeljebb a honorárium marad el. Most egy közös kiállításra készülve raktam össze egy fémgúlát. Itt jegyezzük meg, hogy Veres Gábornak, aki majdnem egy éve kapta meg a Munkácsy-díjat, csaknem száz köztéri munkája áll az ország több pontján és a határokon túl is. Ismert és szeretett munkája Szent II. János Pál pápa, Brenner János, Weöres Sándor és James Joyce szobra Szombathelyen. 

– A díjakhoz az életem során többféleképpen viszonyultam – jegyzi meg filozofikusan Veres Gábor. – Amikor egy évtizede még a művészeti szakiskolában a képző- és iparművészeti tagozatot vezettem, akkor adták ki Vasban először a megyei Prima díjakat. A művészeti oktatásért kaptam meg a megyei díjat. Nagyon örültem, de feszélyezett, mert a közvetlen környezetemben is láttam kollégákat, akik legalább annyira megérdemelték volna szerintem, mint én. A Munkácsy-díj esetében kettősséget nem éreztem, úgy véltem, a pályafutásom során – a munkásságom alapján – megdolgoztam ezért az erkölcsi elismerésért. Közben kisétálunk a kis szigetre, nézzük az ég felé meredő hatalmas platánokat. – Annak idején darabonként száz forintért vásároltuk. Ennyibe került négyzetmétere ennek a területnek. Amikor egyszer a fővárosból tartottunk Hegyfaluba, megálltunk fagyizni, viccesen mondtuk a gyerekeknek: most két fa árát is elgombócoztunk. Hol szelíden, hol sebesebben folyik a Repce – meséli a szobrász. – Az elképzelésünk az volt, hogy helyreállítjuk a malom külső részét, a lapátszerkezetet – folytatja. – Annak idején az építési engedélyt is megszereztük, de időközben ez a birtok Natura 2000-es védettségű besorolást kapott, így sokkal szigorúbbak lettek a feltételek. A tervről nem tettünk le, hiszen az elődeink idejében minden folyó menti településen működött malom, akkor itt miért ne lehetne?