Vasi képviselők, akik 175 éve kaptak mandátumot 1848-ban - Vas megyét 10-en képviselhették az első népképviseleti országgyűlésen

Az 1848-as úgynevezett áprilisi törvényeket április 11-én V. Ferdinánd szentesítette. Mindez azt jelentette, hogy szabaddá vált az út a modern magyar polgári állam kialakításához. És egyúttal berekesztette az utolsó rendi országgyűlést. A nemzeti átalakulás programja élére az első felelős magyar kormány, a Batthyány-kormány állt. Az 1848. IV. törvénycikk pedig Pozsonyból Pestre helyezte át az országgyűlés székhelyét, amelyben vasi honatyák is helyet kaptak.

Az áprilisi törvények tartalmazták a választójogi törvényt is, amelyben a választójogot lényegesen kiterjesztették. Ezt követően az aktív választójog (szavazati jog) járt minden olyan 20. életévét betöltött büntetlen előéletű férfinak, aki Magyarországon született, vagy éppen honosított volt, és nem állt gyámi vagy gazdai hatalom alatt. Mindemellett törvényesen bevett vallásfelekezethez tartozott, és rendelkezett meghatározott vagyonnal. Mindezen feltételeknek „Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja” szerint az ország férfi felnőtt lakosságának körülbelül negyede-harmada felelt meg, azaz ennyien élhettek a képviselőválasztás jogával.

A Képviselőház tagjai

Az első felelős magyar kormány felállítását és az áprilisi törvények szentesítését követően az első magyar népképviseleti országgyűlést 1848. július 2-ára hívták össze. Ennek ellenére az ünnepélyes megnyitást július 5-ikére tűzték ki. A 446 mandátumra (377 magyarországi és a 69 erdélyi) 72 százalékban birtokos nemest, 25 százalékban városi polgárt választottak. A maradék 3 százalékon a papság, az értelmiség és a parasztság osztozkodott.

Az áprilisi törvényekben foglaltak szerint Vas vármegyét a népképviseleti országgyűlésen mindösszesen tíz képviselő képviselhette. 1848. június 23-án, a megyei választások napján az alábbi képviselők szereztek mandátumot a különféle kerületekben:

Horváth Boldizsár (Szombathelyi kerület), Hettey (másutt Hettyei, vagy (Hetyei) István (Németújvári kerület), Szabadfy Sándor (Szentgotthárdi kerület), Bezerédj László (Kőszegi kerület), gróf Szapáry Antal (Muraszombati kerület), Hettey Vince (Körmendi kerület), Széll József (Rumi kerület), Reiszig Alajos (Felsőőri kerület) és gróf Batthyány Lajos, aki két helyen is mandátumot szerzett. A miniszterelnök a sárvári kerület megtartása mellett döntött, a kiscellit pedig átengedte Békássy Imrének.

Mint ahogy arra Varsányi Péter István, az egykori Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Történelem Tanszékének vezetője kutatásaiban is rávilágított, a megyei képviselők túlnyomó többsége a liberális nemesség soraiból került ki. Csupán ketten voltak, akik a szabadelvű értelmiségiek táborába tartoztak: Horváth Boldizsár és Szabadfy Sándor. Mindez azt is jelentette, hogy ők ketten tartottak ki mindvégig a forradalom-szabadságharc ügye mellett. De a polarizálódás az országgyűlés első szakaszában még nem jelentkezett a képviselők között, ami azt jelentette, hogy a megyei képviselők rendre a kormány politikáját támogatták. Az idő előrehaladtával azonban egyre gyakrabban lehetett találkozni a radikális

elveket valló szavazók között Horváth Boldizsárral, Szabadfy Sándorral és Hettey Istvánnal, akik többek között a népoktatási törvényben, a katonaállítási törvényben, illetve a szőlődézsma eltörlésében is a radikális elveket vallották.

A számtalan cikket, tanulmányt magáénak tudható Varsányi Péter István fő szakterülete az 1848/49-es forradalom és szabadságharc volt, így nem véletlen, hogy az 1848-as vasi képviselők életútját is nyomon követte kutatásaiban. Eszerint az 1848-1849-es időszakban nem csupán a parlamentben kaptak fontos feladatokat a vasi képiviselők, hanem annál izgalmasabb feladatok is vártak rájuk. Mint például Szapáry Antal grófra, aki a pákozdi ütközet után Kiss Ernő ezredessel egyetemben Jellasics altábornaggyal tárgyalt a fegyverszünetről. Majd egészen Schwechatig jutott a horvátok üldözése közben.

Reiszig Alajos Csány László „főkormánybiztos" táborának pénzügyeit intézte. Széll József és Békássy Imre népfelkelési kormánybiztosokként szervezték - az október elején Bécsből visszatérő Batthyány Lajosal - Nyugat-Dunántúl védelmét, szorgalmazták a honvédújoncok állítását, felszerelését.

1849-ben sem maradtak embert próbáló feladat nélkül a képviselőház vasi tagjai. A legfontosabb és legégetőbb kérdés mindannyiuk számára az volt, hogy kövessék-e Debrecenbe az Országos Honvédelmi Bizottmányt, vagy éppenséggel keressék-e a megbékélés útját a császáriakkal. Batthyány Lajos és Szapáry Antal 1849 januárjában már Windisch-Grätz foglya volt; Bezerédj László Pesten betegeskedett, Békássy Imre a megye megszállása után rejtőzködni kényszerült. Széll József és Hettey István a megbékélés felé húzott, miközben csak ketten voltak, akik Kossuth Lajosnak hűséget fogadva vitték tovább a szabadságharc ügyét: Horváth Boldiszár és Szabadfy Sándor.

A képviselők által a megye egyes birtokai is szerepet kaptak a szabadságharc és forradalom évei alatt. 1848 év végén előbb Batthyány Lajos, Szapáry Antal, Batthyány Kázmér és Vidos József vas megyei birtokait helyezték zár alá, majd 1849. januárjában lefoglalták Bezerédj László, Horváth Boldizsár és Szabadfy Sándor birtokát, vagyonát is.

A szabadságharc fővádlottjai között szerepelt Batthyány Lajos miniszterelnök. A főbb perek és azok ítéleteinek végrehajtása után következtek a képviselők. A pesti hadbíróság megvizsgálta Bezerédj László, Szapáry Antal gróf, Széll József, Reiszig Alajos, Békássy Imre, Szabadfy Sándor, Hettey István képviselők szerepvállalását. Ezek az ítéletek már nem voltak annyira könyörtelenek - mint például Batthyány Lajos esetében-, ugyanis 1849-ben már nem vettek részt az országgyűlés tényleges munkájában. Annak az országgyűlésnek a dolgában, amelyet a császári kormányzat ekkor már törvénytelennek nyilvánított. Az egyes képviselők szembeni eljárást - rövid fogva tartás után - állásvesztéssel zárták le (Horváth Boldizsár), vagy éppenséggel az uralkodó szüntette meg azt (mint ahogy Szabadfy Sándor és Békássy Imre esetében).