„Mindent a gyermekekért!” - Csorba Katalinra emlékezünk

Csorba Katalin a Magyar László Úttörőház, később a Gyermekek Háza igazgatója. Többek között a Szombathely Kultúrájáért életműdíj kitüntetettje. Tények. Tényadatok! Én másként szeretnék szólni Hozzád! 

Kedves Kati! 

Keresem a szavakat, hogy méltóak legyenek Hozzád. Úgy írok, mintha levelet írnék, mintha elutaztam volna valahová, s a feltörő gondolatok egy levél sorait alkotják, egy levélét, amit Te hamarosan elolvasol, mintha itt lennél… 

Félre a feltételes móddal! Hiszen itt vagy, s mindig itt leszel! Annál is inkább, mert az általad teremtett értékeket nem csupán őriznünk kell, hanem tovább is kell adnunk, s ha lehet gazdagítanunk! 

A BAGOLYVÁR, így csupa nagybetűvel, az általad teremtett varázsvilág. Varázsvilág, amely mégis valóságos, a valóság csodája, s ami a legfontosabb: gyermekvilág. Te mindent megtettél, hogy azzá váljon, munkatársaiddal együtt, akiket méltónak ítéltél e szép-nehéz feladatra! 

Te, hivatalosan, igazgató voltál! Én azt mondom, a szó legnemesebb értelmében: VEZETŐ! Vezető, aki a gyerekek sokaságát vezetted a szakkörök, művészeti szemlék, sokrétű rendezvények, s ezernyi, szinte megszámlálhatatlan program segítségével, hogy a kicsikből is nagyok, Felhőóriások legyenek! Ezzel a címmel könyv is született, bizonyítékául annak, hogy az értékek kimeríthetetlenek, s Te ezt be is bizonyítottad, és erre is példát adtál mindannyiunknak! 

A gyermekekkel, a gyermekekért éltél. ki is mondtad: „Mindent a gyermekekért tettem!” Ugyancsak Te fogalmaztad meg, a napjainkban is példaértékű, követendő gondolatot: „A gyermeki lélek építése alázatos, szent szolgálat”. Előtted volt a példa: szüleid, főként édesapád szellemisége, aztán a nagyapa… Anita, (nevelt) lányod pedig két unokával is megajándékozott. (Az előző mondatban nem véletlen a zárójel, mert ő több, igazabb volt annál.) 

Hadd folytassam egészen személyes emlékekkel! Örülök, hogy együtt végeztük el a magyar tanári kiegészítő szakot. Büszke vagyok a barátságodra, s örömmel emlékszem a húsvéthétfőkre, amikor Balogh József barátommal locsolni mentünk Hozzád. A kedves népszokás felidézését mindig tartalmas beszélgetés követte. 

Kedves Kati! Most elköszönök. Elköszönök csupán, nem búcsúzom, mert mindig velünk maradsz! 

Devecsery László