Pálinkacsepegtető? - Ez mire jó? - Kincsek a szentgotthárdi Pável Ágoston Múzeumból - fotók, videók

Károly Andrea három érdekes tárgyat mutatott be: egy hajdivánt, egy díszesen faragott egyes igát, valamint egy pálinkacsepegtető cserepet, amelyből tudomásuk szerint három van az országban.
 

Károly Andrea elmondta: a Hunyadi út 6. szám alatt található Stájer-házat az 1910-es években építették az egykori Szent János téren, a szomszédos kaszagyár külföldi munkásainak elszállásolására. 
Az épület mögött állt Sperner Anzelm kovácsműhelye, amelyet az 1960-as években lebontottak. A Stájer-ház előtt, a Hunyadi János úton áll az utca névadójának szobra, amelyet 1956-ban, a nándorfehérvári diadal ötszázadik évfordulója alkalmából készített Mákos Ferenc. A Stájer-ház épületében 1945 után tanácsi lakások kaptak helyet, majd 1983. április 29-én itt nyílt meg a Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeum, amelynek létesítéséről 1982 szeptemberében született döntés. A szlovén nemzetiségű Gáspár Károly nyugalmazott általános iskolai igazgató még életében felajánlotta gyűjteményét egy, a városban létesítendő múzeum számára. Ma is ez adja a múzeum gyűjteményének gerincét. A vidék szülötte, Pável Ágoston nevét az intézmény a tudós születésének centenáriumi évében vette fel. A névadó ünnepségre 1986. június 8-án került sor. 

Megtudtuk azt is: Gáspár Károly 1975–1976-ban – feleségével együtt – a Szentgotthárd környéki szlovén falvakban sok tárgyat gyűjtött a népi méhészet, rigászat, konyhafelszerelés és munkaeszközök köréből. A gyűjteményt bemutatták a szlovén falvak kultúrházaiban és Szentgotthárdon is. Gáspár Károly gyűjteményéből, amely közel 600 tárgyból állt, özvegye 1982-ben 461 tárgyat ajánlott fel a leendő múzeum számára. Ezek többsége kerámia, a többi a lenfeldolgozás eszköze, illetve a konyha és a ház berendezése. Így lett a Gáspár-gyűjtemény – három kisebb szentgotthárdi és apátistvánfalvi gyűjtemén - nyel együtt – a Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeum törzsgyűjteménye. A Gáspár-gyűjtemény tárgyainak többsége jelenleg is látható a múzeum kiállításaiban és a látványraktárban. A Károly Andrea által választott első tárgyat, a hajdivánt Felsőszölnökről ajánlotta fel a múzeumnak Horváth Balázsné. A ház körüli munkában használt tárgy hétköznapi neve: mindegy. 

– A hajdiván két félkörös ívben meghajlított, vékony husángra kifeszített, spárgaszerű anyagból készült háló. Minden háznál saját maguk készítették az emberek. A hajdiván kiterített állapotban kör vagy ellipszis alakú, összehajtva pedig 50-60 kilogramm széna, szalma elszállítására alkalmas rövid távon a mezőről a házig. Használatos volt erdei lomb, avar szállítására, illetve a téli almozás munkájában is. Elterjedtsége a magyar nyelvterületen igen sajátos: ismerték a Dunántúl déli, délnyugati részén, egy széles összefüggő sávban a Mura–Dráva-vonal mentén, tehát a Rába-vidéken is – mondta a múzeum szakembere, aki másodikként egy egyes igát mutatott Gáspár Károly gyűjteményéből. – Ez a tárgy azért különleges, mert nagy ritkaságnak számított, hogy az igát faragással díszítették. Valószínű, hogy jeles ünnepekkor – például terményáldáskor – adták ezt az állatokra igavonás céljából – hallottuk az érdekes információt az egyes igáról. A pálinkacsepegtető cserép a Pável Ágoston Múzeum egyik legkülönlegesebb darabja. 

A pálinkafőző üst tetejére rakták fejjel lefelé, a csövén csepegett le a kifőtt pálinka. Jelenleg is kutatják a tárgy eredetét, használatát. – Tudomásunk szerint összesen három darab ilyen tárgy van az ország múzeumaiban, ezért is tartjuk egyedinek a pálinkacsepegtető cserepet. Nem tudjuk, hogy pontosan honnan került a múzeumba. Dr. Illés Péter PhD, etnológus, főmuzeológus, a Szellemi Kulturális Örökség Vas vármegyei referense most kutatja a tárgy eredetét, pontos funkcióját.