A királynő meztelen: Lady Lear látogatása Celldömölkön

Család

Ha Lear, akkor szülő és gyermek viszonya – amely persze bizonyos szempontból mindig hatalmi viszony; a családnak nem kell királyinak lennie. A Shakespeare-tragédiában az  idős Lear király szeretetpróbának veti alá a lányait, de rosszul méri föl a helyzetet, rossz döntéseket hoz – magányosan (bolondja kíséretében), kívül-belül lemeztelenedve önmagával kell szembenéznie.   Lear a budapesti Káva Kulturális Műhely felnőtteknek szóló színházi nevelési előadásában Lady Lear: a királynőien zsarnoki Gabi néni – egykor karvezető, másképpen dirigens -, aki sztrókot kap, egyik karja lebénul, végletesen kiszolgáltatva őt a családjának. Vagy mégsem? Na, így osztozkodjanak rajta – hogy még nehezebb legyen, ezúttal nem a lányai, hanem a fiai. Az előadás szövege – az új magyar  dráma? – a színészek improvizációi alapján született meg (az archetipikus alaphelyzeten túl semmi köze Shakespeare-hez, a felszínen legalábbis; a Lady Lear  inkább szignálként és játékos-tragikus ajánlatként, a nézőnek nyújtott segítségként működik). A történet fókuszába állított kérdéseket az ajánló így fogalmazza meg:  „Mi lesz az anyával, ha a fiai segítségére szorul? Mi lesz a három gyerekkel, ha az anyára kell gondot viselniük? Meddig tart a felelősségük? Mennyit áldozzanak saját életükből, hogy szinte gyermekükként gyámolítsák azt az embert, aki felnevelte őket?”

Meg nem szűnő játszma

Rettenetes nézni azt a nem szűnő – és nyilván hosszú, hosszú  ideje, kb. egy életen át  gyakorolt – játszmázást, azt a  kommunikációra való képtelenséget, azt a sérelempolitikát, folyamatos hárítást, empátiahiányt és az éppen kéznél lévő másikra való mutogatást, amit a családtagok  produkálnak. (Talán, talán majd az unokák kilépnek a mókuskerékből.) Letisztult, „eszköztelen”, ebben a minőségében gazdag és árnyalt  színészetet művelnek a Káva színészei, egyúttal drámatanárai. Olyan, mintha csak úgy lazán bejöttek volna az utcáról, hogy megmutassák nekünk az életüket és „tükröt tartsanak”.  Különben lehet, hogy Shakespeare volt a legnagyobb színházi nevelő, aki ráadásul szintén a „résztvevő színházát” működtette. A Káva így, a résztvevő színházaként határozza meg önmagát.

Kellékek-fények

Még abban is „Shakespeare-i” az előadás, hogy a kellékek (például az egy kézzel kinyithatatlan, szanaszét spriccelő, kétségbeejtően bohózati  ásványvizes palack) és a díszlet minimumával kelt tökéletes hatást.  Egy asztal, néhány szék, néhány ajtó – és az a csodálatos kanapé, amelyet vészhelyzetben ki kell húzni. Igen ám, de ha a kanapé „ki van húzva”, akadállyá változik:  nem lehet kinyitni a közvetlen közelében lévő ajtót. Ez a szerencsétlen, nevetséges   csapdahelyzet az előadás emblémája – és egyetlen szereplő se tesz semmit azért, hogy megszüntesse a csapdahelyzetet. Pedig a maga módján mind próbálkozik; mind rendes, jóravaló emberek.

És még abban is van valami játékosan és dermesztően Shakespeare-i, hogy az anya szerepét férfiak játsszák: a három fiú felváltva ölti magára a parókát, a szemüveget, az otthonkát. Ennél szebben és pontosabban – beleértve a helyzet groteszk humorát  – nehéz volna megfogalmazni anya és gyerek, anya és fiai viszonyát. A híres lemeztelenedési jelenet is megvan, nagyon szépen. A mama (épp Gyombolai Gábor)  fürödni készül, félig már levetkőzött, de megbillen, lehuppan.  Fia (amelyik  épp kéznél van) fölsegíti. Egy pillanat, amíg az otthonka lecsúszik. Ebben az egyetlen pillanatban az ember – az esendő  test –  minden kiszolgáltatottsága benne van.

Nevelő előadás

A budapesti Káva több mint húsz éve esküdött föl arra, hogy színházi nevelési előadásokat készítsen – elsősorban tizenéveseknek.  A Lady Lear a felnőtt korosztályt célozza meg – találja el. A jelenetek között az anya karvezetői múltjából következően gyakran vidám úttörődalok szólnak (ez a gyerekkorunk), aztán egyszer csak elakad a tű. A színházi nevelési előadások sajátja, hogy bizonyos pontokon megszakad a történet, a színészek megszólítják a közönséget. A szombat esti celldömölki vendégjáték alkalmával egy ponton szakadt félbe így az előadás: a színészek ezúttal nem drámatanárként, a szerepükből kilépve, hanem szerepben maradva fordultak hozzánk, hogy megbeszéljük közös dolgainkat. Illetve hát megpróbáltak továbbra is játszmázni. De az is igaz, hogy nézőként – akármennyire „bevonva”, mégis kívülről – könnyebb  kérdezni, tanácsokat adni. Viszont szinte lehetetlen  nem megszólalni. De ha nem szólunk, akkor is részt veszünk. A kizökkenés után a folytatásban mintha picit leült, elakadt volna a játék; de csak rövid időre: aztán fölpörgött megint.

Megoldás különben sincs, csak a lehetőség. (Most mondjuk azt, amit Eric Berne mond, az emberi játszmák szakértője? Hogy a játszmázásból – ciki vagy nem ciki – csak a szeretet által lehetséges kilépni.)

Lady Lear – a Káva Kulturális Műhely vendégjátéka Celldömölkön

A színészek improvizációi alapján írta: Kovács Dániel Ambrus és Róbert Júlia

Színészek: Bori Viktor, Gyombolai Gábor, Kardos János, Milák Melinda, Sereglei András, Takács Gábor

Látványtervező: Kovács Dániel Ambrus

Dramaturg: Róbert Júlia

ARS konzulens: Gyombolai Gábor.

Rendezőasszisztens, technika: Somorjai Márton. Rendező: Kovács Dániel Ambrus